Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Békéscsabai tanyavilág

Szántóföld sehol. Markovicz Mátyás szarvasi evangélikus lelkész írja 1748-ban: "... annyi a szúnyog, légy, lóbogár és mindenfajta rovar, hogy a magányosan legelésző marhának a vérét szívják s az elpusztul és a nyári hónapokban csak úgy lehet útra kelni, ha a lovakat szövetbe varrják ... azonkívül a rozsda, penész, a moly, a rothadás mindent megemészt".

7 Az új telepesek az első szántóföldeket a mai fürjesi és kereki határrészen törik, később a megyeri részen, majd a római katolikus telepesek megjöttével Sopronyon is, mert ők ott kapták meg jobbágytelkeiket. így tehát ezeken a részeken épültek az első tanyák. Az egész gerendási rész óriási legelő maradt egészen 1845-ig. A pásztorkodás és gabonatermelés mellett lassan megindul a kertészkedésszőlészkedés is. A letelepedés után néhány évtizeddel minden negyedtelek után kihasítottak egy-egy kvarta szőlőt is. 1765-ben Felsővégen az Ó-szőlők, 1769-ben a jaminai vagy Új-szőlők, majd 1810-ben a Kastélyi-szőlők, végül a Vészei és a Fényesi szőlők mérettek ki.

8 Legtovább maradt ősi állapotában a nádas-mocsaras nagy- és kisréti határrész. Itt ugyan már 1777-ben megásták a csabaiak a máig is meglévő Körös-csatornát, de a rengeteg víz lecsapolásához ez sem volt elég. Ebben az időben még mindig kereken 12.000 holdnyi mocsár volt a határban.

9 Ez a víz és mocsár csak a 19. sz. derekán tűnt el teljesen. Haan Lajos 1870-ben ezt írja: "... alig két évtized előtt tavasszal Csabától Gyuláig és Békésig tengernyi sasos rétség terült s a közlekedés e helyekkel csak csolnakon volt lehetséges. Ahol akkor rákok, halak, piócák, temérdek vizimadarak, milliónyi békák tanyáztak s emberek fulltak a vízbe, most a vizek szabályoztatván, a legszebb tanyák díszlenek.

10 A Kis- és Nagyrét egyénenkénti felosztása csak 1852-ben történt meg, itt tehát csak akkor kezdődhetett meg a tanyák építése.

11 Ezzel csaknem egyidőben ment végbe az óriási kiterjedésű gerendási közlegelő felosztása. 1846-ban egy része gr. Apponyi Györgynek jutott, aki 1862-ben Gerendáson templomot és iskolát építtetett a r.k. híveknek. A legelő másik része csabai lakosoké lett,

12 akik - mivel a vasút megépítése miatt a búza igen keresett cikké vált - sietve feltörték a régi legelőt és az egész területet teleépítették tanyákkal. így alakult át az eredetileg csupa víz, rét, nádas, mocsár s legjobb esetben legelőből álló, elvadult csabai határ rövid 130 év alatt virágzó szántóföldi kultúrával dicsekvő, gabonát, tengerit, kendert, dohányt, szőlőt és gyümölcsöt termő, rengeteg tanyával teletűzdelt gyönyörű földi paradicsommá.[...] ' Monográfia 15. (Korniss I.) 8 Uo. 19. 9 Uo. 69. 10 Haan 1870. 53. 11 Monográfia 23/24. 12 Haan 1866-P. 33. 133