Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A békéscsabai jobbágyparasztok élete a 18. századi végrendeletek és adásvételi szerződések tükrében

Hugyecz Mihály utódai 1798. február 8-án 610,- forintért eladták Zámestnyik Ádámnak birtokukat, beleértve a tanyát is az összes takarmánnyal (y ze wsseckym krmom) és a szuszékot is, mely a szemes termékek tárolására szolgált.

62 Természetesen a tanyán tároltattak a különféle mezőgazdasági munkaeszközök is, ezekről azonban itt többé nem szólunk. Öltözék (Odev) [...] A fiúk ruházata. Kraszkovszky Tamás 1749. január 4-én kelt végrendeletében Mihály fiára bízta az elhunyt Pál után maradt árva, a kis Ádám vagyonának kezelését. A vagyont kezelő nagybácsi a végrendelet záradéka után időnként följegyezte az árva unokaöccs számára vásárolt holmikat és azok árát is, így aztán megismerhetünk néhány fiúcska- ruhadarabot.

63 1 ködmön (kozsuch) 1 Ft. 45 kr. 1 kalap (klobuk) 27 kr. egy pár csizma 54 kr. 1 nadrág (nohavice) 1 Ft. 3 kr. 1 másik nadrág 1 Ft. 37 kr. 1 másik kalap 32 kr. Az utóbbi két ruhadarabot nyilván egy-két évvel az elsők után vásárolták, magasabb áruk is erre mutat. Férfiruhák. Szelcsányi Pál 1813. február 19-én kelt végrendeletében említés történik néhány ruhadarabjáról is. Ezek: bunda, bekecs (kozuch) és kalap.

64 Ez bizony nagyon szerény ruhatár. Természetesen akkor is minden férfi viselt nadrágot, inget, gatyát, csizmát is, a végrendeletek azonban csak a legértékesebb ruhadarabokat tartották érdemesnek megemlíteni. Női viselet. A férfiak ruhatáránál sokkal, de sokkal gazdagabb volt a nőké és ez kitűnik a korabeli okiratokból is. Ezekben újra és újra felbukkan a "mentyík", a női mente, a ködmön neve. Nyílván ez volt a női ruhatár legreprezentatívabb ruhadarabja, annyira értékes és fontos, hogy a halálos ágyán végrendelkező családfő a vagyonát öröklő fiát-vejét végrendeletben is kötelezte arra, hogy az árván maradó húgának, sógornőjének férjhezadásakor mentyíket is csináltasson. így özv. Zahorán Istvánné is, amikor vagyonát 1782. január 7-én több feltétel mellett vejére hagyta, egyebek között azt is kikötötte, hogy ha (Zahoránné) Ilona nevű hajadon leánya férjhez menne, számára a vő köteles lesz lagzit rendezni, azonfelül 17 forintért egy mentyíket, ködmönt vásárolni.

65 Tizenhét forintért! Tudnunk kell, hogy abban az időben egy ló, vagy egy jó tehén ára volt 16-18 forint, tehát a női ködmön a leány stafírungjának nagyon lényeges részét jelentette. De hát nem is akármilyen ruhadarab volt ez a sokszor emlegetett mentyík, hanem díszes, álomszép. Hadd álljon itt 62 Uo. 298. 63 Uo. 7. 64 BML - Bes. ir. 123. d. (Protocollum) 65 Prot. Cs. 90. 122