Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Válogatás Dedinszky Gyula írásaiból - Békéscsaba nemzetiségi története

Békéscsaba tehát kialakulásának első néhány évtizedében vegyes nyelvű község volt, melyet a török által elpusztított, elvadult vidéken szlovák és magyar ajkú szökevény jobbágyok alapítottak újjá. Városunk újraalapítása tehát - mai kifejezéssel élve - a szlovák-magyar békés együttélés és alkotó együttmunkálkodás jegyében történt. Szlovák Csaba (1750-1810) Harruckern János György báró és jószágkormányzója, az evangélikus vallású Thúróczy Miklós egyetértettek abban, hogy a Békés megyei Harruckern birtokokon minden faluba lehetőleg egynyelvű és egyvallású lakosokat kell letelepíteni.

4 Békéscsabára e szerint szlovák ajkú és evangélikus telepeseknek kellett jönniük. Ez nagyjában így is történt. Mégis - az előző fejezetben láttuk - egyfelől az itt talált református magyarság, másfelől a felvidéki nyelvhatár területéről a szlovákokkal együtt érkezett magyar telepesek közbenjöttével az újjáalakuló Békéscsabán elég erős, kb. 20 %-t kitevő magyarság is jelen volt. Harruckern és Thúróczy megállapodásának megfelelően azonban az új Békéscsaba szlovák nyelvű és evangélikus vallású helységnek volt tekintendő. Egyházat itt csak az evangélikusok alkottak s ebben az evangélikus gyülekezetben csak szlovák nyelven tartattak istentiszteletek. Ennek első következménye az lett, hogy az evangélikusság az itt talált és esetleg a környékről is beszivárgott református elemeket vallásilag igen hamar magába olvasztotta. Az együttélés második következménye pedig a kisebbségi magyarságnak a szlovák többségbe való felszívódása lett. Ebben nem kis része lehetett Békéscsaba akkori kiváló papjának, id. Tessedik Sámuelnek (1744-1749). Ez a Tessedik, ki a híres szarvasi mezőgazdász-pap Tessediknek az édesapja, nagyszerű szervező, kitűnő igehirdető, ugyanakkor erőskezű egyházfegyelmező is volt, aki a sokfelől összeverődött, széthúzó, civakodó telepesnépet összefogta, "a sok fejet egy kalap alá szorította."

5 Gyülekezeti rendtartásában pontosan megszabta az egyháztagok kötelességeit. Vasárnap mindenkinek ott kellett lennie a templomban, ha valaki vasárnapra mégis eltávozni kívánt a faluból, ahhoz engedélyt kellett kérnie Tessediktől. Ily módon az itt lakó magyar ajkú evangélikusok és reformátusok is szlovák istentisztelet látogatására kényszerültek, ami nagyban hozzájárult gyors elszlovákosodásukhoz. A 18. sz. közepén Békéscsaba lakossága annyira tisztán evangélikus volt, hogy egységesen tudott fellépni más vallású jövevények letelepülési szándékával szemben. A római katolikus jelentkezőket 1747-ben nem akarták beengedni maguk közé s csakis a vármegye erélyes fellépése tette lehetővé az első róm.kat. családok letelepedését.

6 1750-ben megalakult a róm.kat. egyházközség, mely 1769/70-ben már templomot is épített. Békéscsaba tiszta evangélikus jellege ezzel - tehát igen korán - megszűnt. Haan A. 43. Monográfia 134. (Rell) Márkus 212. (Follajtár-Molnár) 11