Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

III. HONISMERETI SÉTÁK PUSZTAFÖLDVÁR KÖRNYÉKÉN

"A pusztaföldvári támadás 1488-ban" Történelmi emlékülés a jobbágyzendülés 500. évfordulója alkalmából Véges emberi értelmünk szerint nem bizonyítható, de nem is cáfolható igazság, hogy a múló idő öröktől fogva való és örök időkig tartó végtelen folyamata a világban végbemenő változásoknak. Ha ebből a filozófiai megközelítésből vesszük szemügyre hazánk történelmének félezer esztendejét, az legfeljebb egy szempillantásnyi időszaknak tekinthető. Ugyanakkor, ha ezt az 500 évet népünknek a Kárpát-medencében eltöltött - alig több mint 1000 esztendős - történelméhez viszonyítjuk, már egészen más összehasonlítási arányszámhoz jutunk. Ez a meggondolás - vagy még inkább egy 500 évvel ezelőtti, a pusztaföldvári jobbágyzendülésről szóló eredeti okmány megtalálása - indította helyi népfrontbizottságunkat arra az elhatározásra, hogy ez év tavaszán történelmi emlékülést tartsunk községünkben, a szűkebb pátriánkban is csak kevesek által ismert érdekes esemény félezer éves évfordulóján. Helytörténeti forrásmunkáinkban Pusztaföldvár nevének említésével legkorábban 1463-ban találkozunk, amikor is Földvár falva a Hunyadiak birtoka volt. Szóban forgó eseményünk ezt követően 25 év múlva, azaz 1488 tavaszán történt. Ekkor már Pozsgai Gáspár volt a környék földesura, aki a jobbágyok törvényben biztosított szabad költözködési jogának megsértése miatt került összeütközésbe Földvár, illetve a környékbeli néhány település fellázadt jobbágyságával. A hajdani esemény részleteit Karácsonyi János történésznek a Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat évkönyvének 1885/86. évben megjelent XII. kötetében közzétett tanulmányából ismerhetjük meg. Ennek a tanulmánynak alapja minden bizonnyal az az eredeti oklevél lehetett, amely a szerző szerint az Országos Levéltár diplomatikai osztályán 19 378. sz. alatt volt fellelhető ezelőtt 100 évvel. Azt hiszem, érthető volt a meglepetésünk és az örömünk, amikor kérésünkre Országos Levéltárunk postafordultával megküldte a félezer éves okmány fotókópiáját. Szívünk szerint szívesen közreadnánk a községünkbeli jobbágylázadás lefolyásának korhű és igen érdekes nyelvezettel megírt hiteles történetét, de ez terjedelmi okok miatt nem lehetséges. Kárpótlásul csupán arra vállalkozhatom, hogy szemelvényt ragadok ki egy másik jeles történetíró, Szentklárai Jenő kanonok, az MTA tagja Temesváron 1898-ban megjelent, a "Csanád - megyei plébániák" című könyvéből, amelynek 221-223. oldalán a következőket olvashatjuk: "A jobbágyság szabad költözködési jogát 1488 tavaszán a földvári bírák érzékenyen megsértették, amennyiben falujuk elnéptelenedését sajnálva, a Bodzásra és Medgyesre alattomban átköltözött két jobbágyukat el akarták fogni és megbüntetni. Az elmenekült jobbágyok föllármázták az akkori szomszédos falvakat, és mintegy 60-an összegyülekezvén, nyilakkal, lándzsákkal fölfegyverkeztek, és a földvári bírák s Pozsgai földesúr ellen indultak. A zendülők jöttére a földváriak félreverték a harangot, de nem szegültek ellene a hatalmaskodásnak. Az öreg bíró becsukatta minden oldalról a házát, és a kisbíróval együtt elmenekült. Orbán