Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

III. HONISMERETI SÉTÁK PUSZTAFÖLDVÁR KÖRNYÉKÉN

helyre való jutattásával. Száz veszély közepette - harcban a természettel, gyakran az útonálló haramiákkal, az idegen zsoldosokkal - kellett nagy hozzáértéssel bánni a kincset érő csordával. S ha a magyar puszta nem is volt vadnyugat, a külön társadalmi réteggé fejlődött hajtók (hajdúk) hozzáértésben, ügyességben és bátorságban nemegyszer túltettek a cowboyfilmek megcsodált hősein. Ezek az idők már nagyon régen elmúltak. Göbölyhajtó utunk elvesztette jelentőségét, és napjainkban végképp eltűnik a civilizációs változások sodrásában. A még foltokban fellelhető öreg akácok mögött lenyugvó nap velünk együtt búcsúzik a homályba vesző göbölyhajtó úttól. Számunkra csupán az maradt, hogy gyűjtjük a korabeli fotókat, a szájhagyomány őrzötte történeteket, és lefényképezzük a még fellelhető útmenti objektumok maradványait. Mindezt nem azért tesszük, mert divat a nosztalgia, hanem községünk határának egy érdekes történelmi emlékéből meg szeretnénk menteni azt, amit a gyorsuló idő, a könyörtelen civilizáció még meghagyott számunkra. (Békés Megyei Népújság 1984. február 4.) Pusztaföldvár megvételének jubileuma Pusztaföldvár múltjának forrásmunkáit lapozgatva, egy igen érdekes - kereken 100 évvel ezelőtti - esemény korhű leírásával találkoztam, Veres József Orosháza történeti és statisztikai adatait áttekintő, 1886-ban megjelent kiadványáról van szó, amelynek 47 -63. lapjáig terjedő részében "Kiválóbb mozzanatok" fejezetcím alatt részletes időrendi felsorolását találjuk számos olyan - Orosházát és környékét érintő - érdekes eseménynek, amelyek méltán kelthetnek érdeklődést a szülőföld múltja iránt fogékony olvasók körében. Feltételezem, hogy a közel 100 évvel ezelőtt megjelent kiadvány napjainkban már aligha sorolható a sokak számára hozzáférhető művek közé, ezért jobbára szó szerinti idézettel próbálom érzékeltetni a földvári puszta megvételének hajdani történetét. A szóbanforgó esemény előzményeinek nagyon rövid felvázolásaként néhány fontosabb településtörténeti adatról említést kell tennünk. Földvár falu története - okmányokkal bizonyíthatóan - a XIV. századig nyúlik vissza. A törökdúlás korában, az 1552. évi sikertelen várostromok idején, többek között a mi vidékünk népén igyekeztek elégtételt venni a zsákmányra éhes martalócok. A XVI. század vége felé az enyészet legszomorúbb látványa fogadja az itt portyázó tatár segédcsapatokat, akik az 1595 - 96-os években a községet teljesen megsemmisítették. A török hódoltság megszűntével a vidék kincstári fennhatóság alá kerül, és mintegy 200 évig rét-legelő bérleményként hasznosíttatik. 1841-től Wodiáner Sámuel és fia, Móric, pesti nagykereskedők szerzik meg árverés útján, és a terület jelentős részét alhaszonbéres dohánykertészeknek osztják ki. Ez a 60 család veti meg Földvár újratelepülésének alapját. A fejlődés oly di-