Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

II. SZÉP TISZAI TÁJAK - BODZÁSPARTI EMLÉKEK

Talán félúton lehettek az emlékbéli kis kapások, amikor éles csengőszóra rebbentem fel emlékeim színes világából, a főiskola természetrajzi előadójában. Csak ekkor vettem észre, hogy egyedül üldögéltem végig az óraközi szünetet "tiszavirágos" gondolataim, gyermekkori emlékeim társaságában. (Vásárhely és Vidéke, 1991. április 6.) Kertészeti kiállítás a Bethlen Gábor Gimnázium tornatermében A századfordulót követő években, a tanyai iskolák építésének fellendülése idején, nemcsak a kultúra, hanem a gazdaság fejlődése is új színezetet öltött. Egy korabeli, hiteles forrásmunkában, "A hódmezővásárhelyi külterületi állami elemi népiskolák 1927-1928. tanévi Értesítője" 5. oldalának második bekezdésében erről a következőket olvashatjuk: "Ahol a tanító hosszabb ideig működött, ott meg is látszott a siker. Gazdakörök, szövetkezetek, ifjúsági egyesületek, egyházi körök keletkeztek munkája nyomán. A szellemi előhaladás mellett az anyagi javulás is tapasztalható az ilyen iskolák környékén." Ezek közül a tanítók közül megkülönböztetett figyelmet érdemel Kamocsay Gábor néptanító személye, aki a Kenyeres-parti, ületve Téglás-széli iskoláknál töltött évek után, a bodzásparti tanyai iskolához került. Itt az iskola közvetlen szomszédságában gazdakört alapított, amelynek programjában fontos feladatának tekintette az ott folyó csatorna mentén letelepült magyar kertészek betanítását a bulgár rendszerű kertészkedésbe. Hogy mennyire szívügyének tekintette ezeknek a bodzásparti kertészeknek a boldogulását, arról a véletlen folytán személyes emlékeim is vannak. Mint már említettem, a mi családunk 1934-ben került Bodzáspartra, ahol ez idő tájt már szép sikereket felmutató kertészcsoport tevékenykedett. Kamocsay Gábor tam'tó úr ekkor már más iskolánál dolgozott, vagy talán nyugalomba is vonult. Ennek ellenére nem múlt el olyan nyár, hogy kétszer-háromszor meg ne látogatott volna bennünket. Órákon át nézegette, hogyan dolgozunk és miként díszlenek konyhakerti növényeink. Segített bennünket a vetőmagvak beszerzésében, illetve a mi talaj adottságainknak és az aktuális piaci igényeknek leginkább megfelelő fajták kiválasztásában. 1936 tavaszán és nyarán még a szokásosnál is gyakoribbá váltak Kamocsay tanító úr látogatásai. Mint elmondta, a nyár vége felé terveznek Vásárhelyen egy nagyszabású kertészeti kiállítást, amely jó alkalmat kínál arra, hogy ki-ki megmutassa, hol tart a kertészkedés tudományában. Volt is nagy készülődés, versengés a kiállításon részt venni szándékozók körében. Szakszerű és alapos talajelőkészítés után, megkülönböztetett gondoskodással, öntözéssel és növényápolással törekedtünk a lehető legjobb eredmények elérésére. A kiállításra szánt növények palántáit földbe süllyesztett, nagyméretű, régi fazekakba ültettük, hogy azokkal, mint afféle konténerekkel együtt vihessük őket majdan a kiál-