Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

I. A CSEND SZIGETE BÉKÉSSÁMSONBAN

akik az adott kor követelményeinek messze megfelelő vízi átkelőhellyel ajándékozták meg a tájat. Ennek az első építkezésnek adatairól sajnos még mindig nem tudunk annyit, amennyit illenék. A téglák méretbeli és monogrami azonossága alapján az látszik teljesen nyilvánvalónak, hogy az 1700-as évek végén, illetve az 1800-as évek legelején épülhetett. A közvetlen szomszédságában lévő Károlyi-féle Nagy-magtár 1806-os építési idejét a szakirodalomból ismerjük. Feltehetően ekkortájt épült a Száraz-ér túloldalán lévő Csomorkány-telepi istálló is! A három, azonos téglából épült létesítmény funkcionális kapcsolata is keletkezésük nagyjából azonos időpontja melleti érvnek tekinthető. Kőhidunk eredeti tervezőjének, illetve kivitelezőjének személyét illetően egyelőre még mindig a "gyanakvásnál" tartunk. Hazánk délkeleti tájain építészeti hasonlóság tekintetében három hidat említhetünk meg. Gyulán Czigler Antal épített egyíves téglahidat 1802-ben. Később épült a teljesen megegyező stílusú Karcag melletti Zádor-híd, 1806-1809 között, és még később épült, ugyancsak hasonló stílusban, a hortobágyi 9 lyukú híd, az 1827-1833 közötti években, amelynek tervezője Povoíny Ferenc, kivitelezője pedig Littsmann József. Ennél többet ez ügyben csakis a Károlyi Lelváltárból tudhatnánk meg, amelynek áttanulmányozgatása régóta dédelgetett álmaim között szerepel. Nos, talán ennyit a múltról és vessünk még egy pillantást a mába, felújított régi Törökhidunk felemelően szép látványára! Nézzünk bizakodással az elkövetkező századok elé, amelynek történéseit már nélkülünk, de talán reánk is emlékezve fogja végigszemlélni az öreg téglahíd, onnét a Száraz-érnek zsombékos hajlatából. (Békés Megyei Népújság 1989. július 1.) Dinnyevásár Békéssámson régi piacterén Ez év nyarán lesz ötven éve, hogy népes csoport állt meg egy percre Weisz úrnak - a neves tótkomlósi fényképésznek - fotómasinája előtt. Színhely a falu hajdani piactere, háttérben a református templommal és a napjainkban is ott álló üzletsorral. Látszólag minden a régi; legalábbis ami a hátteret illeti. Az előtérben állók többsége viszont azóta már az örök csend kertjében pihen. A közben felserdült ifjabb nemzedék számára vélhetően érdekes lehet, milyen is volt valójában egy ilyen régi piackép. A falu főterén akkortájt egy négykifolyós artézi kút ontotta a kitűnő minőségű ivóvizet. E köré telepedtek áruikkal a zöldség- és gyümölcskertészek, a tejet, tejterméket, tojást és baromfit kínáló gazdaasszonyok, a kiskertek fölös terményeit áruló falusi lakosok. A régi óvoda felőli oldalon állították fel sátraikat a makói, tótkomlósi, és orosházi rőf ősök, csizmadiák, bazárosok és cukorkaárusok, teljessé téve a piac "perzsavásári" hangulatát. Ez a színes sokadalom valósággal csábította a vásárlók, avagy ráértükben csak bámészkodni szeretők népes tömegét.