Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

I. A CSEND SZIGETE BÉKÉSSÁMSONBAN

A múló idő megszépítő varázslata oldja, megszínezi a múltnak még a legrosszabb emlékeit is. Valami ilyenről van most is szó, hiszen nem is évtizedek, hanem századok fátylát lebbentjük fel egy nagy időt megélt, sok szenvedést látott épület múltjáról. A gyermekkorom óta ismert, de csak kívülről megcsodált öreg magtár most kitárja kapuját a rég látott vendég előtt, és mesélni kezd. Építési idejéről, történeti múltjáról a szájhagyomány hitelesnek tekinthető adatokat nem őrzött meg. Több mindent megtudhatunk viszont Herczeg Mihály, hódmezővásárhelyi levéltári igazgató 1981-ben megjelent tanulmányából, amely a csongrádvásárhelyi uradalom kialakulásának 1709-1848. évi történetével foglalkozik a Károlyi Levéltár hiteles okmányai alapján. A "Csongrádi tanulmányok" IV. kötetének 109. oldalán idevonatkozóan az alábbiakat olvashatjuk: "A konjunktúra hatására az uradalom ismét természetben kezdte szedni a tizedet több helységben. Hogy a gabonakészlet ugrásszerűen megnövekedett, azt jelzi a magtártérség növelése. Sámsonban 1806-ban épült egy emeletes nagy magtár 4000 köböl gabona befogadására. Azelőtt itt 7 kövérem volt, mely összesen 750 köböl gabonát tudott befogadni." Mint látjuk tehát, Nagy-magtárunk közel 180 éve áll jelenlegi helyén, teljes eredetiségében, s rajta az elsuhant időnek még a nyomát is alig látni. Szolgálja az embert, változatlan betöltve fontos tisztét. Őrzi a munkával, gonddal megtermelt "életet", mindennapi kenyerünket. Építési idejének hitelességére bizonyítékul szolgál továbbá a Fejérvári Ferenc uradalmi mérő által 1819-ben szerkesztett és a hódmezővásárhelyi levéltárban őrzött No. 91. számú térkép. Korábbi térképeken nem, de ezen már ott szerepel magtárunk a szérűskert közepén, az 1789-ben épült majorsági létesítmények méreteihez viszonyítható hatalmas arányaival. Az építtető - a falakat alkotó téglák monogramja szerint - gróf Károlyi György lehetett, aki a megegyező monogramú téglák bizonyossága szerint nagyjából ugyanebben az időben építtette a magtár közvetlen szomszédságában levő "kőhidat", valamint a Száraz-éren túl ma is létező csomorkányi nagyistállót. A három létesítmény funkcionális kapcsolata egymagában is bizonyíték építési idejük megközelítő azonosságára. Ennyit a korról, amelyben magtárunk felépült, és most nézzük meg kicsit közelebbről magát az épületet. Az 50x10 méteres alapterületű, három szintből és egy padlástérből álló épület gerincvonalát tekintve észak-dél tájolású. Méteres vastagságú tömör téglafalaival valóságos erődítmény benyomását kelti. Ezt a hatást fokozzák a lőrésekhez hasonló szellőző ablakok, amelyekből emeletsoronként 30-at, összesen pedig 91-et találunk. Az emeletszintek végeinél egy-egy nagyméretű ajtót látunk, amely a termény elevátoros fel- és leszállításakor kapott szerepet az 1950-es évek elejéig, akkortájt ugyanis elektromos meghajtású felvonórendszer vette át a magtári munka nehezét. Az épület homlokzata sárgára meszelt mészvakolat, amelynek egyhangúságát méternyi széles, függőleges, vörös sávok tagolják. Az eredeti zsindelytetőt 54 évvel ezelőtt cserélték palára. Az utóbbi években már ezt is javítgatni kellett.