Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

ELEK LÁSZLÓ: A békésszentandrási felkelés irodalmi emlékei

- 92 A Nemzeti Színházban 1894. február 6-án bemutatott darab mindössze 4 előadást ért meg. Bukásában nemcsak az események meghamisitása, a történelmi miliő teljes hiánya volt ludas. A drámák közönségsikere főleg a jellemrajzok hitelességén, a mondanivaló következetes épitkezésén, belső logikáján múlik. Jókai meg éppen ezekben volt a leggyengébb. A meseszerű cselekmény, a káprázatokban élő, ingatag, kiforratlan jellemek aláássák a drámaiságot. Az illúzió, a romantikus ábrándvilág a hitelességet kérdőjelezi meg. Jókai maga is érezte ezt a nagy ellentmondást, ezt a groteszk fonákságot, és a Mikszáth féle Egyetemes regénytár 1890. évi almanachjában anekdotázó modorban igyekezett hangulatot verni műve mellett. A Szegedínecz Péró viselt dolgai című, néhány lapnyi elmélkedésnek azonban nem volt átütő sikere. Nélkülözte a történelmi dokumentumok ismeretét - mást adott, mint amit a közönség várt. A szájhagyományt ötvözte benne össze az író dús fantáziája a deli Markóról szóló délszláv mondával, hogy az így keletkezett mesét - a magyar királyságra vágyó Péró eleve reménytelen törekvését igaznak elfogadtatva, őt tegye felelőssé a békésszentandrásiak elbukott mozgalmáért is. Ez sem segített azonban a bohózattá légiesedett, hitelétől megfosztott témán. A közönség nem fogadta kegyeibe a gyenge drámát. A szerb irodalom kezdettől fogva haladó hagyományként becsüli és tiszteli Péró emlékét. A népköltészet mellett különösen Laza Kostic tett érte sokat, ki 1875-ben erőteljes egyház- és Habsburg-ellenes tragédiát írt róla. Megértéssel szólt ebben arról a példás összefogásról, amellyel a szerb és a magyar parasztok a földesúri és nemzeti elnyomás ellen szövetkeztek. Újabban hozzá hasonló szellemben Milorad Jankovic dolgozta fel a felkelés történetét Marosmentí ének címmel, regényét gazdag történeti kutatásra alapozva. Arra a kérdésre, "Mi a bukás után a hazafi?", Jókai ezt a választ adta egyik írásában: "Egy porszem, amely eszmél, érez, emlékezik. Emlékezik rá, hogy tegnapelőtt még egy nagy élő óriásnak volt alkatrésze. Az