Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

BIELEK GÁBOR–JÁROLI JÓZSEF: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII. században

- 565 zatokat is, 1728-1799 között a magyar- és a németvárosi adatokat együttesen szerepeltetve, illetve 1775-től külön a magyar-, külön a németvárosi keresztnevekre vonatkozóan. (16-18.sz.táblázat) A születések számának növekedése következtében évtizedről évtizedre növekszik a névvel ellátott személyek száma, míg ezt a felhasznált egyes, kettes, hármas, négyes keresztnevek számának növekedése nem követi. A férfineveknél mind az egyes, mind a kettős nevek esetében növekszik ugyan a felhasznált nevek száma, a megterhelési mutató növekedése azonban ugyancsak arra utal, hogy a felhasznált nevek száma nem követi a születések számának növekedését. A női nevek esetében az egyes nevek terhelési mutatójának alakulása a vizsgált évtizedekben eltérően alakul a hasonló férfinevekétől. Miután a felhasznált egyes nevek száma alig növekszik, a megterhelési mutató a férfinevekénél nagyobb mértékben emelkedik. Ugyanakkor a kettős női nevek megterhelési mutatója kismértékben emelkedik, sőt az 1790-1799-es évtizedben csökken, amikor a korábbinál több ilyen név jelenik meg a gyakorlatban. Ami a magyar-, illetve németvárosi adatokat illeti, jól látható, hogy a magyarvárosi nevek megterhelési mutatója erőteljesebben növekszik, mint a német etnikumé. (18.sz.táblázat) 4. A gyulai keresztnévadás szakrális néprajzi gyökerei A török kiűzése, majd a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári béke után az egykori hódoltsági területeken a római katolikus egyházi szervezet újjáépítése is a XVIII.század nagy feladata. A török alatt az egyházi szervezet széthullott, egyedül a ferences szerzetesek pasztorációs munkáját tűrte el a hódító. így a Szeged-alsóvárosi ferences rendház, amelynek működése a hódoltság ideje alatt is folyamatos, vállalkozott arra, hogy megyénk népének lelki gondozásában is résztvesz, a kolostorral szoros kapcsolatban álló un. félpapok segítségével, akik szabadságot kaptak bizonyos egyházi szertartások elvégzésére s ezért nevezik őket licenciátusoknak. A hódoltság területén állandóan úton levő ferences testvérek az év egy-egy időszakában jutva el az egyes helysé-