Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

BIELEK GÁBOR–JÁROLI JÓZSEF: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII. században

- 561 németvárosban fordul elő, 47,92 % mindkét etnikumnál jellemző, 20,54 % csak a magyarvárosban szerepel. A női nevek esetében itt is eltérések mutatkoznak. 14,28 % a csak németvárosban adott keresztnevek 78,55 % a két városban egyaránt előforduló női nevek aránya, míg a csak magyarvárosban adott keresztneveké mindössze 7,14 %. Az adatokból jól látható, hogy az etnikai sajátosságok elsősorban a férfineveknél tűnnek elő, míg a női neveknél sokkal kevésbé. Ugyanakkor mindkét esetben viszonylag nagy a közös nevek aránya, ami elsősorban a vallási azonosságban, és a feltételezhető kölcsönös névátvételekben lelheti magyarázatát; a magyar és a német etnikum területileg elkülönült, egyházilag azonban nem. (A két népesség közti házassági kapcsolatok vizsgálata alapján lehetne e kérdésre árnyaltabb választ adni, ilyen kutatások Gyula esetében azonban eddig nem történtek.) A női nevek esetében a németségre is igaz, hogy a férfinevekhez képest jóval kevesebb névvel élt a névadási gyakorlat, kevésbé látszanak jól meghatározható névadási divatok. A 9.sz. táblázatban külön kigyűjtöttük a németváros névgyakorisági sorrendjét. (Az 5-7.sz. táblázatok együttesen tartalmazzák 1775-től a magyar és a német etnikum adatait is, így az ott érintetteket már nem kívánjuk megismételni.) A leggyakoribb név 1790-ig a János, majd a vizsgált utolsó évtizedben már a második helyre szorult vissza. A József név gyakorisága folyamatosan emelkedik és az utolsó évtizedre már a legnépszerűbb lett. Az András viszont lassan visszaszorulóban van, nagyobb mértékű az Ádám térvesztése a névadásban. A ritkább nevek közé sorolható György az évszázad végére a harmadik legnépszerűbb név lett a németek körében. Emelkedő tendenciát mutat a Jakab névre keresztelt újszülöttek száma is. A női nevek közül az Erzsébet került az élre az utolsó két évtizedben, míg a Katalin, Margit népszerűsége kis mértékben csökkent. Nagy mértékben emelkedett azonban az Annák száma, másfél évtized alatt a második leggyakoribb női keresztnévvé vált a németvárosban. Népszerű, sőt 1780-89 között a második leggyakoribb név a Borbála, míg a Rozália lassú térvesztése szintén észrevehető. A névgyakorisági adatokból jól látható, hogy a legnépszerűbb nevek nem csupán a németvárosban jellemzők, előfordulásuk mindkét etnikum körében igen