Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

BIELEK GÁBOR–JÁROLI JÓZSEF: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII. században

- 546 lakóhelyüket elhagyva. Gyula esetében volt a betelepülésnek egy fontos szakrális néprajzi vonatkozása is. Deák János licenciátusként egy pap nélkül maradt egyházközség lelki gondozását látta el valahol a Tiszántúlon, a helység nevét nem ismerik a forrásaink. A korabeli vallásos irodalomból ismerhette Gyulát, mint a középkor híres Nádi Boldogaszszony búcsújáróhelyét, amely a török hódoltság alatt elenyészett./6/ E régi kegyhelyhez való vonzódás motiválta tehát, hogy a megfogyott népességű Alföld kedvező lehetőségeket biztosító helységei közül miért éppen Gyulát választották. (A Mária tisztelet ma is látható emléke az 1775-1779 között épült nagytemplomnak a Boldogságos Szüzet, a templom védőszentjét ábrázoló barokk oltárképe./7/) Az 1715-ben beköltözött családokat a környező megyék településeiből is követték újabbak, akik közül többen esetleg már korábban is Gyulán laktak, csak a háborús időkben húzódtak védettebb helységekbe. (A református és a görögkeleti vallású családok betelepülésével ez esetben nem tudunk foglalkozni. Scherer Ferenc az 1722. évi Rosenfeld felmérés alapján kb. 160 családra teszi a város lakosságát, ebből kb. 90 katolikus, 40 református, 30 görögkeleti./8/) A népesség etnikai összetételét jelentősen befolyásolta, hogy a korábban a kamara birtokában levő Békés megye csaknem egész területét királyi adományként Harruckern János György kapta meg 1723-ban./9/ Az új földesúr számára a birtokán élő jobbágyok szolgáltatásai jelentették a jövedelmet, ezért érdeke volt, hogy a megcsappant népességű, vagy időlegesen lakatlan helységek benépesüljenek. így a földesúr támogatásával a szomszédos Bihar, Heves megyékből, a Felvidékről költöztek le jobbágycsaládok Békés megyei birtokaira, így Gyulára is. Amikor a magyar etnikum belső migrációja útján már nem lehetett munkáskezeket biztosítani, Harruckern is élt az 1723. évi 103. te. adta lehetőséggel, amely megengedte, hogy Magyarországra németeket telepíthessen. A szervezett telepítés több évet igénybevevő folyamat volt, az első német telepesek jelentkezéséről 1723-ból tudunk, akik ez év novemberében a Gyulán tartózkodó földesúrtól szabadalomlevelet kaptak annak biztosítására, hogy utánuk jövő rokonaik és ismerőseik is megtelepedhetnek Gyu-