Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

KERESKÉNYI MIKLÓS: A demográfia és a gazdálkodás főbb jellegzetességei a XVIII. századi Füzesgyarmaton

- 494 csak kizárnak minden olyan feltételezést, ami az adatok alapvető megbízhatatlanságára vonatkozhatna. A számok tükrözik az évenkénti változásokat, kifejezik az eltelt másfél évtized jellemző tendenciáit és a 133 számok abszolút értékei is megközelíthetik a valóságot. A terméseredményeket vizsgálva (9.sz. táblázat, l.sz. grafikon) azonnal feltűnnek a rendkívül nagy ingadozások. Az értékek szóródásai ugyanakkor bizonyítják a források megbízhatóságáról korábban elmondottakat. Az minden esetre belátható, hogy a rossz termésű évek egyebek mellett az időjárás kedvezőtlen alakulásával hozhatók kapcsolatba. Különösen az 1732-es, 1735-36-os és 1740-41-es évek tűnnek ki alacsony értékeikkel. Réthly összeállításából tudjuk, hogy ekkoriban -legalábbis a közeli Bánátban- a bő eső okozott nagy károkat. A 40-es évek elején a kemény tél, amely pl. Szarvason egészen májusig tartott s az őszi és tavaszi vetést egyformán tönkre tette. Szerepe lehetett még a 135 termelő erők pestis miatti megcsappanásának is. Egy nem egészen idevágó de meg nem kerülhető észrevétel: az 1734-es év -noha a megyei adatokat nem ismerjük és az általánosítás kockázatos- termés eredményei kiugróan jónak tűnnek. Az 1735. évi, májusi Péró lázadás kirobbanásában -bár nem vizsgálták az összefüggést- valóban felesleges okként keresni a szűk esztendő miatti elkeseredést. A vetésszerkezetet vizsgálni nem tudjuk, s minden elméleti számitgatás ezen a téren, bár lehetséges, de a nagyfokú ingadozások ismeretében teljesen felesleges és megbízhatatlan. A különböző gabonaféleségek terméseredményének összevetése azonban mégis tükrözi azt, hogy mely növényeknek lehetett meghatározó szerepe a paraszti gazdálkodásban. Egyértelmű a tavaszi gabonák abszolút túlsúlya. Ugyan évente változó nagyságrendben, de több mint kétharmadot képviselnek és jelentőségük a vizsgált periódusban növekvő. A legstabilabb arányokkal a zab (az ossz termés 3-6 %-a) ill. az árpa (40-50 %) esetében találkozunk. A tavaszi búza kevésbé állandó egyharmados arányával szemben az őszi búza egyértelmű térvesztése szembetűnő (10-20 %). Az adatokból arra kell gondolnunk, hogy a kenyérgabona terén a tavaszi búzáról őszi búzára történő áttéréssel számolhatunk a század folyamán. Az állattartás egyértelmű