Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

CSEH EDIT: A Békés vármegyei parasztok válaszai az úrbéri kérdőpontokra

- 335 szálóinkon azért nem lehet kaszálni, mert a parlagokon a földnek száraz, és ritka volta miat második kaszálásra alkalmatos fü nem nyölhet, a viz járta helyeken pedig későn lehet kaszálni. A szántó földeknek és kaszáló rétek/ne7k tulaidonságát a negyedik punctumban már meg mondottuk. Ad 6. A szántást tőbnyére hat vonós marhával kőlletik végbe vinni. Ad 7. A tized adás itten még edig ususban nem lévén, a kilenczeddel emlékezetünktül fogva mindenkor tartoztunk minden féle termésbül. Búzabul, árpábul, zabbul, kölösbul, kukoriczábul, lencsébűl, borsóbul, paszulybul szemül. Borbul, báránybul, méhbül, káposztábul, répábul, retekbűi, vereshagymábul, foghagymábul és kenderbűi, a mellyet vagy in natura meg attunk, vagy pedig árendáltuk. Ezen kivül minden esztendőben 20 pár tekenyős békát váltattunk /igyj meg, párját 9 xjávai. És a midőn a Földes Uraság harmadik, negyedik esztendőben erre a földre le jött, repartitio szerént konyhára valókat, ugy mint ez idén 300 tojást, 10 tyúkot, 20 csirkét, 6 kappant, 4 pullykát, 4 ludat, 6 kátsát, 6 galam/b7fiat, 18 itze vajat, 1 borjut, 1 bárányt, 1 malaczot adminisztrálniuk. A kilenczednek állapottyát ezen Nemes Vármegyében lévő egyéb Földes Uraságoknál nem tudgyuk. Berzetey István jegyző Nagy András Oláh György Kovács János Pólus János Bácsi János esküttek és a helység elöljárói Körösladány 1769. október 13. 1. Soha hozzánk urbárium, vagy is jobbágyi kötelesség nem volt bé hozva, hanem mindenkor, miolta ezen helység megűllődött, contractus szerént tartattunk, és a contractusban való accorda szerént tettük kötelességünket. 2. Az idő alatt, amely időre volt szabva contractusunk, soha meg nem másoltatott, és a mostani contractusunk előtt is, soha sem volt semmi urbarialis regulatio közöttünk. A contractus pedig volt három három esztendőre szabva. 3. Földes Urunkhoz való kötelességünk abból áll, amire magunkat mind két részrül meg edgyezett akarat szerént obligaltuk contractusunk által. Ezen felyül a Méltóságos Uraságtól régi bé vett szokás szerént esztendő által szoktunk háromszor hetelni, mindenkor 3-3 szekeret és 12 gyalog embert állitván. Máskor is, amikor kivántatik a Méltóságos Uraságnak a szekerezés, mivel igen nagy terhiünkre nem esik, szivessen cselekeszszük. 4. Határunknak nagyobb részét, amidőn árvíz vagyon, el szokta borittani, amely résznek egyéb hasznát nem veszszük, hanem a midőn a viz engedi, marháinkat azon legeltetyük és kaszallunk is. Amidőn pedig árvizek