Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

DRASKOVICH JÓZSEF: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái

- 254 "jó befejezés" meghozza a rendi etika világrendjének helyreállítását. Mindenki az őt megillető helyre kerül. "Már nem vagyunk testvérek. Te pásztorfiú, én pedig született herceg" - jelenti ki Sylvius. A megkülönböztető jegyek jobbára már születéstől fogva adottak. Sylvius nem illik a durva pásztori környezetbe, amely itt nem idilli háttér, hanem az előkelő életre született hős megaláztatásainak, mártiriumának színhelye. Elvágyik az erődőből, más életet élni, kegyet nyerni szeretne. (Hueber saját problémái!) Neveltetése és a durva környezet ellenére a külső, a viselkedés, a beszéd egyaránt elárulják előkelő származását s nemes lelkét. Dux már utalt arra, hogy a paraszti szereplők prózában, 221 az előkelők többnyire rímes verssorokban beszélnek a darabban. Sylvius művelt, a nyájat őrizve is könyvek után vágyik. Az "édes szó és mérték", a gáláns modor jellemzi. Nem csoda, ha Rosanda szerelemre gyullad iránta és a rendi erkölccsel is dacolna, amely kizárja a rangjával ellenkező kapcsolatot. Az előkelő születéshez méltók Sylvius erényei: önfeláldozó, bátor, nagylelkű. Amikor az erdőben eltévedt Rosandát Hansel és Drinschl szemtelenül megsértik, ő könyörög érdekükben, magára vállalná a büntetést is. Ellentétben azzal, amit az egész darab sugall, kimondja, hogy a körülményekből is erednek az emberek közötti különbségek: "Közismert, hogy ily durva életben a durvaság virul, míg illem nem terem." A darab végén nem áll bosszút Doroson és véletlen testvérén. Hansel választhat, hogy visszatér-e a nyájhoz vagy az asztalnál szolgál föl a palotában és mulattatja urát. Az előkelő udvari világ ellenpontja a darabban a paraszti. Ezt a gonoszság, faragatlan modor és az előbbihez kötődő erények hiánya jellemzi. Hansel hogy életét mentse, bármit megtenne, Drinschljét is elhagyná. Doros a feleségét csak mint "disznó"-t emlegeti. Hansel a Sylvius által kért könyvek, Ovidius, Cartesius és Cicero helyett sültkolbászt, véreshurkát és bort hoz "félreértésből", és Sylviust is evés-ivásra nógatja. (A szellemi-fennkölt és az alantas testi-anyagi ellentétbe állítása.) A műveltséggel a paraszti életforma (mindenesetre a parasz-