Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

GOMBOS JÁNOS: A XVII-XVIII. századi felvidéki népességmozgás és Tótkomlós újratelepítése szlovákokkal

- 21 magyarok között annyira elmérgesedett a helyzet, hogy az evangélikusok a továbbköltözés szándékával keresték fel földesurukat. Nem egészen tisztázottak azonban a kiváltó okok. Gajdács Pál a konfliktus forrását no a felekezetek egymás közötti súrlódásában látta. Ennek némiképp ellentmondani látszik a tiszttartónak egy tanú által idézett kijelentése, mely szerint a szlovákokat (felekezettől függetlenül) ki kellene OQ űzni a faluból. Tény, hogy a kabai magyarokat követő szlovák betelepülőknek meg kellett elégedniük a magyarok által pusztán hagyott föl90 dekkel, telkekkel, s ez kezdettől fogva feszültséghez vezethetett, amit a szlovák telepesek folyamatosan érkező rokonsága csak fokozha91 tott. A tiszttartónak, a földesúrnak a falu túlnépesedésétől való félelméből fakadhatott a szlovákok iránt táplált ellenséges érzülete. A vallásfelekezetek közötti súrlódás a problémának csak része lehetett, melynek nyomán mind a földesúr, mind evangélikus jobbágyai "lépni kényszerültek" . A békésszentandrási szlovákokat talán az együvé tartozás érzése, igénye vezethette akkor, amikor Rudnyánszky Józseftől Csabacsüd pusztát 92 kérték lakóhelyül, közel békéscsabai, szarvasi és mezőberényi "testvéreikhez". Rudnyánszkynak azonban Csabacsüd puszta, közel az uradalmi székhelyhez, többet jövedelmezett legelőként, mint kiosztva és megmű93 vélve jobbágytelkekként. Ezért inkább az akkor (1746-ban) 150 éve lakatlan, a megye déli részén fekvő, a közlekedési útvonalaktól és az uradalom központjától távol eső Komlós pusztát "ajánlotta fel" szlovák jobbágyainak. Ismerve szorgalmukat, munkabírásukat, bízott benne, hogy ott virágzó települést hoznak majd létre. A Békésszentandrásról elköltözött szlovákok egy része, valamint a nyomdokaikon érkező rokonaik, földijeik hosszabb-rövidebb ideig (néhány hónaptól néhány évig) a környező, szlovákok által lakott településeken húzták meg magukat (Békéscsabán, Mezőberényben, Szarvason). Nagyobb részük Károlyi szegvári uradalmába szegődött el részesnek, a ké94 sőbbi letelepedhetés reményében. Az orosházi evangélikus egyház 95 XVIII. századi anyakönyvi bejegyzései megőriztek néhányat azoknak a szlovák családoknak a neveiből, akik 1745-1746 fordulóján Békésszent-