Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

DRASKOVICH JÓZSEF: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái

- 191 vetségesen vagy szánalomra méltóan, igazi gyarló kisemberként. Ö a "vidám szerzetes", a társaság tréfáinak állandó célpontja, aki maga is kárörvendve derül, ha éppen hasonló helyzetű társa jár pórul. (Különösen szívesen ecsetelte saját vagy mások megpróbáltatásait, kellemetlen, viszontagságos kalandjait.) Ö az alázatos, urai parancsait buzgón teljesítő szolga, a nem valami nagyra becsült "értelmiségi mulattató", aki naivan ámuldozik az elétáruló "csodákon" és rendkívül hálás azért, hogy része lehet a kastélybeli élet örömeiben. Hueber tehát mint anekdotái figura is egyfajta "kisember" társadalmi típusát képviseli. b./ Az emlékíró Kezdettől fogva vezethette Huebert az a szándék, hogy élete kivételes napjairól, az évente visszatérő nagy eseményről, amely kiemelte hétköznapjai jelentéktelenségéből, följegyzéseket készítsen, és egyben a Harruckern családnak a vidám vidéki tartózkodások szórakoztató történetekbe foglalt krónikájával kedveskedjen. Tollán egy exkluzív mikrovilág hétköznapjai, apróságai elevenednek meg, amelyek sorában jelentős, kiemelkedő eseménynek elsősorban a családi ünnepek számítottak. Hueber a krónikaírók szokása szerint följegyezte a ritkán előadódó, különös vagy csodásnak vélt dolgokat, eseményeket is. Mivel a "beavatottaknak" írt, nem volt szükséges bemutatnia a szereplőket, a helyszíneket. Ha mégis hosszabban időzik pl. a Harruckernek Bécs melletti kertjének vagy bécsi palotájának a leírásánál, akkor elsősorban a szubjektív élményt, a látvány reá tett hatását igyekszik kifejezni. Változik azonban a helyzet 1757-ben, amikor Nagykárolyról és környékéről, illetve az itt lejátszódott eseményekről már "objektív" leírást kívánt nyújtani. Végig a jelenben lejátszódó eseményeket foglalja össze, rendezi el emlékiratában, a múltat nem vizsgálja. Az utódok számára nem akarta följegyezni a régi szokásokat, mint pl. Apor vagy Rettegi. Összefüggéseket, magyarázatokat sem keresett, nem vezette semmiféle tudományos érdeklődés. Az országos vagy a megyei politika eseményei még említésképpen sem szerepelnek művében, amely tehát ilyen értelemben valóban igen távol áll a nagy emlékirattól, és különösen a kevésbé kidolgozott