Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

GOMBOS JÁNOS: A XVII-XVIII. századi felvidéki népességmozgás és Tótkomlós újratelepítése szlovákokkal

- 15 jelentette, hogy a falut részben, vagy egészében kisnemesek birtokolták. Az általuk birtokolt telkek adómentesek voltak, vagyis állami és megyei adót nem kellett utánuk fizetni. Ez azonban csekély könnyítést jelentett az oda letelepedett jobbágy számára, mert annál több adóval és robottal tartozott a telek birtokosának (lásd: Vanyarc urbáriuma). Talán a kor ellentmondásos jogi-, társadalmi és politikai viszonyaira vezethető vissza, hogy mégis sokan rejtőztek el a földesúr, a vármegye elől Nógrád megye olyan kuriális településein, mint amilyen Vanyarc i+ 28 * volt. A Felvidék déli részének, s az azzal határos, még délebbre eső vidékek nagybirtokosai, hogy birtokaikra jobbágyot, majorságukra munkáskezet szerezzenek, előszeretettel telepítettek északabbra fekvő birtokaikról jobbágyokat. A jövevényeknek néhány évi adókedvezménnyel, esetleg mentességgel próbáltak kedvezni. így született újjá, ha átmenetileg is, még a Rákóczi-szabadságharc előtt a Pest megyei Cinkota és ve29 le együtt több más település Pest és Nógrád megyében. A Felvidék déli megyéi a szatmári békekötést követő évtizedekben (Jobbágyszökések és telepítések) 1711 után a délrevándorlás üteme felgyorsult. Az "új földesurak", az említett bérlők önzése és rövidlátása, a majorsági gazdálkodásnak a jobbágytelek kárára történt térnyerése és az előbbiekben már említett okok miatt nagyarányú szökéshullám bontakozott ki a Felvidék északi megyéiben, hogy a délebbi megyéken átgördülve átmenetileg elüljön Nógrád és Pest megyében. E mellett a szökevények néhány csoportja már a 31 Tiszántúlra is eljutott. 1716 és 1720 között Árva megyéből 1385, Lip32 tóból 1070 család szökött el. Nógrád és Hont megyékbe igyekeztek, ahol a kuruc-labanc háborúk és a nyomukban fellépett járványok elnéptelenítettek sok települést. Az Eszterházyak kezében lévő Gyetváról (Zólyom megye) 1717-ben 40 család szökött dél felé. 34 Nógrád, 6 pedig Pest megyébe. 1711 után indultak el dél felé azok a családok is, akiket később tótkomlósiakként láthatunk viszont az összeírásokban.