Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

D. LEISZT EMMA: Békés megyei háziadó összeírások 1744–1758

- 132 számbavétele is. Volt aki búza, zab, köles vetés után is adózott, de a többség szőlő-, dohányműveléssel ill. juhtartással egészítette az ipari tevékenységét. A megyében termett gabonát főleg száraz- és vízimalmok őrölték meg. Az összeírás rovatos része is tartalmaz erre vonatkozó adatokat, de ez nem elegendő a megyében működő malmok számának és minőségének megállapítására. Ugyanis csak azokat az adózókat tünteti itt fel, akinek a szárazmalmokból valamilyen jövedelme volt (A.IV/27.sz. tábla). A megyében működő száraz- és vízimalmok összes számának és helyének megállapításához az összeírás táblázatos része után található, a közösségek kezelésében működő földesúri malmokat tartalmazó kimutatás ad segítséget. A malmok száma itt jóval nagyobb, mint amennyi után az összeírtak adóztak. Az országos piac megerősödése, az árutermelésre is figyelő paraszti gazdálkodás, a síkvidék és a bihari-aradi hegyvidék cserekapcsolatainak lassú izmosodása megfelelő alapot teremtett a helyi és környékbeli igényeket kielégítő ipar és közvetítő kereskedelem kifejlődéséhez. A tájunkon folyó kereskedelem a XVIII.sz. első felében még szerény mértékű volt. Két fő összetevője a megyebeli vásárokon (Gyula, Szarvas, Békés) folyó állat- és iparcikk adásvétel, továbbá a megyéből kifelé irányuló gabona- és állateladás volt. a lebonyolításban a megyén kívülről érkező gabona és állatkereskedők játszották a fő szerepet. Az alföldi területekről szállításra kerülő hús és a gabona Bécs és az osztrák örökös tartományok ellátásához volt főként szükséges. A közeli hegyvidék és a megye cserekapcsolata jórészt a gyulai vásárokon (faáru ill. gabona, állat) ill. a Körösökön leúsztatott fa eladásával Szarvason valósult meg. A mai megyeterület települései számára a XVIII. sz. második felétől már a nagyváradi és aradi vásárok, a piacok jelentették a fő gabonaeladási alkalmat. A megyében élő kereskedők száma lassan emelkedett. 1737-ben 16, 1769-ben 41 "görög" kereskedő élt itt. A piacratermelés, az értékesítés egyik fő akadályát a megye igen rossz közlekedési viszonyai képezték. A főbb piachelyek messze estek, 72 az utakat csak nyári és koraőszi időszakban lehetett jól használni.