Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében 1770–1950 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 2. (Gyula, 1988)

5. A gyógyszertárak működésének tárgyi feltételei (épület, helyiségek, berendezés, felszerelés)

anyagkamrában dolgoztak a keményfából készült olajpréssel, mivel a tulajdonos "szűkössége miatt rézből valót nem tudott beszerezni" /116/. A pincében (aquarium) tárolták a hűvös helyen tartandó gyógyszereket, mint pl. az aromás vizeket, szeszes készítményeket, oldatokat kenőcsüket, gyógyszeres borokat, mézféleségeket, ásványvizeket, zsiradékokat, szérumokat, stb. A pince felszerelése ezek tárolóedényeiből állt. A tűzveszélyes anyagokat robbanásmentes tartályokban, a tömény savakat savszekrényben, sapkával ellátott "savüvegben" tárolták. A foszfort bádogtartályban helyezett, homok felett, vízzel telt üvegben, falba vésett, zárható üvegben tartották. A tárolóedények többsége a raktári tárolúedényekhez hasonlított. A "Hirudines" feliratú piócatartó edényeket is itt tartották. A herbárium (füpadlás) főként a drogok tárolására szolgált. A gyógynövények tárolásának módját a 19. századtól megjelenő gyógyszerkönyvek már előírták. Az 1707-ben készült vizsgálati jegyzőkönyv szerint a "Megváltó" gyógyszertárban még zsákokban voltak a gyógynövények s a zsákokon nagy betűkkel fel volt tüntetve a benne lévő anyag neve. "Herbárium vivurn", a gyógyszertárhoz tartozó gyógynövénykert nem volt, ezért a gyógynövényeket vásárolta vagy gyűjtötte a gyógyszerész. A gyulai "Aranykereszt" gyógyszertárnak hatalmas füpadlása volt a nagyobb mennyiségű drogok számára, fából készült vályúk emelkedtek ki a falból, de zárt fiókos része is volt. A gyógyszertár vizsgálati jegyzőkönyvek igen általánosan fogalmaznak, pl: a "füpadlás szépen elrendezve és bőven ellátva". Az 1945-ben készült leltárak alapján a legtöbb gyógyszertárban a füpadláson tárolták a gyógyszerek kiadásához szükséges üvegeket is. Összegezve: alaposabb következtetéseket csak az 1945-ben készült leltárak segítségével vonhatunk le. A gyógyszertárak felszerelése addigra, annak ellenére, hogy nem voltak szigorú előírások, általában megfelelt a kor igényének. A gyógyszerésznek érdeke fűződött ahhoz, hogy a gyógyszertár jövedelméből meg tudjon élni, ezért igyekezett lehetőségeihez mérten úgy felszerelni a gyógyszertárát, hogy az igényeket ki tudja elégíteni és a forgalmat el tudja látni. A gyógyszerészek többségét hivatástudat jellé-