Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében 1770–1950 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 2. (Gyula, 1988)

4. A gyógyszertárak tulajdonjogának változása, a jogadományozás rendszere 1770–1950

hatók, magánjogi szerződések és a fennálló szabályoknak megfelelő átruházások tárgyaivá tehetők, vagyis adhatók-vehetők voltak. A személyes jogosítványu gyógyszertár üzleti joga személyhez van kötve, az ilyen jogosítvány el nem adható, nem hagyományozható, csak átruházható. Az átruházásokat a belügyminiszter engedélyezheti. A gyógyszerész halála esetén az özvegyet haszonélvezeti jog illeti meg. Ha az özvegy gyermekei kiskorúsága alatt házasságot köt vagy meghal, a jogosítvány haszonélvezete a gyermekekre száll, azok nagykorúságáig. A törvény döntött a gyógyszertárak létesítésének valamennyi kérdésében is. Új gyógyszertár felállítását a törvényhatóság meghallgatása után a belügyminiszter engedélyezte. A törvény előírta, hogy új gyógyszertár felállításáért csak valamely község vagy okleveles gyógyszerész folyamodhat. Kimondta, hogy az önálló (reál) vagy személyes jogosítványu gyógyszertárak fiók gyógyszertárat létesíthetnek a Belügyminisztérium engedélyével és ezek a fiók gyógyszertárak "a szükség elenyésztével, vagy a gyógyszertárnak ottani felállításával megszüntetendők", továbbá ott, ahol "gyógyszertár nem létesül, az orvosok kézi gyógyszertár tartására a törvényhatóság első tisztviselője által feljogosíthatok." Reáljogu gyógyszertárak esetében a tulajdonos, ha nem volt gyógyszerészi képzettsége, okleveles gyógyszerész kezelöt volt köteles alkalmazni. Bérleti jogviszony is létrejöhetett közöttük, akkor a kezelőt bérlőnek hívták. A személyes jogosítványu gyógyszertár birtokosának halála vagy tartós akadályoztatása esetén (betegség, katonai szolgálat, eltávozás stb.) szintén kezelőre volt szükség. Kezelőt alkalmazott az özvegy, vagy a kiskorú gyermek gondnoka is. A kezelőt hivatalból is kirendelhették (hatósági kezelő). Olyan esetről is tudunk, amikor a tulajdonos, aki sürgősen kívánt megválni személyes jogosítványu gyógyszertárától, utódját az átírás megtörténtéig mint kezelőt "alkalmazta", akinek így vállalnia kellett a belügyminiszteri jóváhagyás rizikóját is. Példa erre a gyulai "Szent űózsef" gyógyszertár kezeltetése, melyből kitűnik, hogy a személyesjogú gyógyszertárak átruházásának hivatalos formulái mögött is lehettek nem hivatalos, de járható utak a személyesjogú gyógyszertárak gyors "eladására". Ehhez tudnunk kell azt, hogy a személyes jogosít-