Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében 1770–1950 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 2. (Gyula, 1988)

8. Nehéz évek: 1940–1950 - c./ A stabilizáció és az államosítás 1946–1950

egy tulajdonos. így pl: az akkori szaklap "A Gyógyszerész" 1949-ben többek között arról írt, hogy a NV kezelésébe került hatósági gyógyszertárak háromszor annyi adót fizettek be mint korábban. Az 1949-es évfolyam első hónapjaiban hónapról hónapra olvashatunk arról, hogy új gyógyszertárakkal bővült a NV, köztük nem egy olyannal, amit felajánlott a tulajdonos (ez akkor más téren is sűrűn megesett). Itt kell beszélnünk az 1940.május 12-én törvényerőre emelt, 1948.XXX.tc.-ről, amely a gyógyszerügy területén felváltotta az 1076.évi Közegészségügyi törvényt, illetve annak gyógyszerészeti rendelkezéseit. A törvény lényeges változásokat hozott: -megszüntette a reáljogot; -jogosítványt nyerhettek biztosító intézetek (ekkor még volt külön 0TI, MAOI és számtalan más intézmény); -a személyre szóló jogosítványt előírt gyakorlati időhöz kötőt-, te, ez községekben 5, városban 10, a fővárosban 15 év volt; -a személyes jogosítvány átruházhatóságát megszüntette, de egyszeri alkalommal, legkésőbb 1949.június 30-ig még megengedte az átruházást a tulajdonos gyermekére vagy házastársára, feltéve, hogy az gyógyszerész volt és mint teljesjogú vezethetett gyógyszertárat . Az e törvény végrehajtásáról szóló 202.000/1948.NM.sz.rendeletet ismertető szaklap -többek között- tételesen felsorolta a pályázatra meghirdetett, megszűnt jogosítványokat, melyek egyrésze hatósági kezelésben állt /220/. Az új törvény megnyugtatta a kedélyeket, mert az idősebb alkalmazottak azt remélték, hogy végre önállóak lehetnek. A hatósági kezelők azt szerették volna, ha ideiglenes jellegük jogilag rendeződik és elnyerik az általuk már évek óta kezelt gyógyszertár jogosítványát. A tulajdonosok annak örültek, hogy (akkor úgy hitték) elmúlt a fejük felől a közvetlen államosítás fenyegetése és saját, esetleg gyermekük élete végéig biztosított a fennálló helyzet. Rövidesen kitűnt azonban, hogy a törvényt nem hajtották végre: a hatósági kezelésben lévő és megszűnt gyógyszertári jogosítványokat nem adták ki, hanem a Minisztertanács 92/1940. Mt.sz. határozata alapján életrehívták a Nemzeti Vállalatot /221/. A helyzetre jellemző, hogy volt a hatósági kezelők közt olyan, aki a leltározást meg sem várva kivándorolt az országból.