Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében 1770–1950 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 2. (Gyula, 1988)

7. A gyógyszertárak gyógyszerellátó tevékenysége - a./ A gyógyszerellátásról általában

1800-ra sikerült Békés megyében elfogadtatni az új követelmények egységes alkalmazását. A gyógyszerkészítés szabályait elóbb az osztrák gyógyszerkönyvek, majd 1072-től a Magyar Gyógyszerkönyvek határozták meg. A közgyógyszer-ellátás terhére rendelhető egységes "előiratokat" 1350-1940 között hat Norma pauperum, majd 1940-től a Formuláé Normales kiadásai szabályozták, ill. adták meg /179/. A gyógyszerkiadás is része volt a gyógyszerellátási tevékenységnek. Ennek szabályait a Gyógyszerkönyvek, majd hatósági rendelkezések írták elő. Legfontosabbnak a gyógyszer árazását tartották, mely csak a törvényesen meghatározott árszabály (Taxa) szerint történhetett. Az ellenőrzési jegyzőkönyvek minden esetben kitérnek arra, hogy az érvényben lévő taxa szerint történik-e a gyógyszerek árazása. Ezzel kapcsolatban ugyanis sok probléma merült fel. A gyulai "Megváltó" gyógyszertárban 1787-ben még az 1777-es bécsi gyógyszerárszabás szerint történik az árazás, holott az 1779-ben kiadott "Wiener Tax" (az előző rövidített kiadása) volt már érvényes. Ezért felszólítják a gyógyszerészt, hogy szerezze be azt is. E gyógyszertárban a bevételeket és kiadásokat számlakönyvben vezetik s fel tudják mutatni a receptek éves köteteit is, amelyeken a "szokásos díjszabás" szerinti árazások találhatók. A Békés megyei Levéltár anyagában a 19. század húszas éveiből arra találunk adatokat, hogy a városi ill. községi segély-pénztárakból (melyeket tehetősebb polgárok adományaiból tartottak fenn) egyenlítették ki a megyei börtönőrök, elítélt rabok, csendőrök, városi cselédlegények számára kiadott gyógyszerek árát. Ezeket, valamint a szegénysorsu betegek részére a hatósági orvos által rendelt gyógyszereket csak a legegyszerűbb kiszerelésben lehetett kiadni. "Halimár György csabai patikus ezeket a recepteket és taxákat felébe, harmadába szokta elkészíteni" - írja 1829-ben a tiszti főorvos egy jelentésben /180/. Halimár György taxáival később is volt probléma: "a tavalyi recepteket sem adta le, a nadályokat pedig áprilisban is téli áron taxálta". (A pióca ára télen magasabb volt, mint tavasszal.) /101/ Az árváltozások, főleg az áremelkedések elsősorban a szegényebb rétegeket érintették: a "gyógyszerek módfeletti ára miatt"