Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében 1770–1950 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 2. (Gyula, 1988)

6. A gyógyszertárak működésének személyi feltételei - a./ A gyógyszerészek származása, vagyoni-társadalmi helyzete

hét volt, és teljes volt a lét-bizonytalanság: bármikor fel lehetett nekik mondani és egy másik patikában újra alacsony fizetéssel kezdhették a munkát, amely csak évek után emelkedett ismét. Volt olyan vidéki tulajdonos, aki bérbe adta a patikáját, maga pedig a fővárosban vállalt alkalmazotti állást. Átlagos számítások szerint egy okleveles gyógyszerész havi jövedelme 45-50 Ft között mozgott, kb. egy szinten a községi köztisztviselők fizetésével . A nagyobb forgalmú gyógyszertárak tulajdonosai jövedelmükből a segédnek nem is fizethettek ennél többet, hacsak egyéb jövedelemforrásuk nem volt. A gyógyszertár személyzetéhez tartozó patika-szolgák, vagy laboránsok havi 10 Ft-ot és élelmezést kaptak. Ezt együttesen havi 23 Ft-nak számolták. Ez kb. annyi volt, mint egy megyei, ideiglenes irnok fizetése. A gyulai "Megváltó" gyógyszertárban 15 Ft volt a szolga fizetése a "koszt és kvártély" mellett. A gyógyszerész gazdasági súlyával együtt nőtt társadalmi tekintélye is. Azt, hogy a gyógyszerész értelmiségi, iparos vagy éppen kereskedő, sokáig nem tudták eldönteni. Itt szemléleti változás figyelhető meg, amelynek okát egyrészt az országban kialakult általános szemlélet, másrészt a megyén belül uralkodó értékrendváltozás adta; ez utóbbit az orvosok és nem utolsó sorban maguk a gyógyszerészek teremtették meg. A Gyógyszerészi Hetilap hasábjain 1064-ben még így írtak: "a szakmabeliek és az avatatlanok még jórészt helytelenül ítélik meg a gyógyszerészet állását az államban". A gyógyszerészt olyannak tekintik, mint "aki egyszemélyben az "állam tisztje"..."tudós" és "iparüző", de az "Ítélgető urak a leginkább az utolsó pontot szokták kiválogatni"; vagyis a gyógyszerészt együtt rangsorolták a kereskedőkkel /139/. A vizsgált korszak utolsó évtizedeire végbemenő mélyreható szemléleti változás eredménye az 1076. évi XIV.tc. 120.§-át újraszabályozó, 1934ben kibocsátott rendelet, amely kimondja, hogy a gyógyszertárak nem tartoznak az iparüzletek sorába, a gyógyszertárakat gyógyszerész szakértők (és nem kereskedők) állítják fel s főként kezelik. E rendelkezések lépéseket tesznek a gyógyszertárak közegészségügyi jellegének megóvása érdekében is. Sokkal szembetűnőbb az a szemléleti változás amely a megyén be-