Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Gabonatermesztés
A ménesbirtok kivette részét a Bánkúti fajták vetőmag-szaporításából is. A gazdaság és a Növénytermelési Hivatal 1937-ben új szerződést kötött a növénynemesítő telep üzemeltetésére és a vetőmag-szaporításra. 45 Kétszeresen előnyös volt ez a szerződés, részben a jobb terméshozamot adó vetőmagvak, részben a nemesítésért, illetve utántermesztésért kapott vetőmagfelár miatt. Az új szerződés megkötése után forrásaink szerint búzából csak Bánkúti vetőmagot szaporított a ménesbirtok. A Növénytermelési Hivataltól átvett vetőmagot legalább három évig kellett szaporítani, évente megötszöröződő területen. 46 Kevésbé szerteágazó problémát jelent a többi gabonaféle Mezőhegyesen termelt fajtáinak áttekintése. Az árpafélék közül az őszi árpa termelésében történt jelentősebb változás. A húszas években részben a régi Székács őszi árpákat — 30, 31, 32, 41 stb. —, részben feltehetően német származású kétsorú őszi árpákat termelt a ménesbirtok. Utóbbi fajta német eredetét a korabeü vizsgálatok is csak „valószínűnek" mondják. 1932 őszén a növénynemesítő telepen már olyan mennyiségű felújított — elsősorban Székács 31 — vetőmag állt rendelkezésre, ami lehetővé tette a korábban használt vetőanyag teljes kicserélését. 47 A nemesítő telep felállítása után Szüllő Ferenc állított elő a helyi tájfajták és a régi Székács árpák továbbnemesítésével nagy karriert befutó fajtát, a Mezőhegyest 68 őszi árpát. Az egyenlőtlen hatsorú — bőtermő és fagyálló volta miatt kedvelt — fajta 1940-ben kapott állami fajtaelismerést. 48 Nagybani termesztését jóval korábban megkezdte a ménesbirtok igazgatósága. A fajtát, előnyös tulajdonságai elismeréseként bevonták a kedvezményes minőségi vetőmagakcióba. A 100 holdon alóli gazdák a vármegyei gazdasági felügyelőségeken keresztül juthattak hozzá. A búzához képest megkésve, 1938-ban induló árpavetőmag-akció során az elterjesztendő fajták közé sorolták a mezőhegyesi telep által gondozott Székács 31 őszi árpát is. Ennek az előzőnél kevésbé fagyálló, de bőtermő, egyenlőtlen hatsoros fajtának termesztése belterjes viszonyok között fizetődött ki. 49 A tavaszi árpák közül a Székács-féle hatsorú fajtát termesztették a ménesbirtokon. A kétsorú, sörárpa jellegű fajták Mezőhegyesen és általában az Aföldön nem adtak sörárpa minőséget, így annak termelésétől a gazdaság eltekintett. A termesztett hatsorú árpa igénytelenségénél, szárazságtűrő jellegénél fogva nagyobb és biztosabb termést adott. Érési ideje lehetőséget adott az aratási munkacsúcs valamelyes széthúzására. A növénynemesítő telep 1933-ra tudott jelentős mennyiségű felújított vetőmagot átadni az uradalomnak. 50 A Mezőhegyesen nemesített, illetve gondozott tavaszi takarmányárpa-fajták — Mezőhegyesi 20. sz. hatsoros és Székács 15. sz. hatsoros — nagyban csak 1944-ben kerültek forgalmazásba állami vetőmagakció keretében. Mindkét aránylag rövid, de erős szárú fajta a belterjesen gazdálkodó üzemekben hozta meg a kívánt sikert. 51 Zabból az 1924-ben törzskönyvezett Székács 8 és Székács 23 törzseket termelte a gazdaság. 1932-től a nemesítő telep felújította, a gazdaság pedig fokozatosan kicserélte a vetőmagot. A felújítás során sikerült kiküszöbölni a fajták porüszög iránti fogékonyságát. 52 Kedvezményes vetőmagakcióba a Székács 8 zabot vonták be. Külterjes viszonyok között is viszonylag jó eredménnyel lehetett termelni, a fajta a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt bevált. A rozs nemesítése a Fleischmann Rudolf vezette kompolti telep feladata volt. Mezőhegyessel kapcsolatban utószor a pirosmagú vérkölest kell megemlítenünk. Nemesítését Székács Elemér kezdte, 1938-ban bekövetkezett halála után Szüllő Ferenc fejezte be. A fajta 1943-ban még bejelentésre várt, de már készen volt. 53 Áttekintésünkből kiderül, hogy a ménesbirtok az 1920-as években elsősorban a Székács-féle gabonákat termesztette. A gazdasági válság következményeinek enyhítésére a 67
