Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Birtokigazgatás

Birtokigazgatás A mezőhegyesi ménesbirtok igazgatási rendszere jelentősen különbözött a magánnagyüzemek korszakbeli igazgatásától. Lévén állami birtok, egy sajátos kétlépcsős igazgatási rendszerrel irányították: központilag a Földművelésügyi Minisztérium ménesbirtokok osztálya — az elnevezés többször változott —, közvetlenül a Mezőhegyesen székelő igazgatóság. A minisztérium és a ménesbirtok közötti kapcsolat meghatározta a közvetlen irányítást végző helyi igazgatóság hatáskörét, tevékenységének lehetőségeit és módszereit. Korszakunkban megváltozott a helyi igazgatás és a központi irányítás viszonya. Először tekintsük át ezt a kérdéskört. Mint a bevezetőben vázoltuk, a korábban katonai irányítás alatt álló ménesintézetek kezelését 1869. január 1-én vette át a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium. Az átvételt követte a ménesek és a ménesbirtokok különválasztása, azaz a gazdaságok önállósítása; élükön a FIK Minisztérium lótenyésztési főosztályának felelős jószágigazgatókkal. Az 1889. évi XVIII. te. kimondotta az önálló Földművelésügyi Minisztérium megalakulását, a továbbiakban az önálló új minisztérium közvetlen irányítása alá tartoztak a ménesbirtokok. Az irányítandó birtokok szaporodtak, 1890-ben az „eladásra nem szánt államjószágokat", 1899-ben az eladásra kerülő állami birtokokat is átvette a Földművelésügyi Minisztérium a Pénzügyminisztériumtól.

1 Hamarosan követte a területi gyarapodást a központi igazgatás átszervezése: 1895-ben a 941/1895. F M sz. rendelet intézkedett a Gazdasági Főigazgatóság felállításáról.

2 Valamennyi állami birtok központi irányítását a Gazdasági Főigazgatóság végezte 192l-es megszüntetéséig. Rendkívül centralizált irányítási rendszer volt ez, gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a Mezőhegyesen, Bábolnán, Gödöllőn fekvő birtokokat Budapestről irányították. Minden nagyobb eladás, beszerzés, belföldi, külföldi partnerrel kötendő szerződés joga a minisztériumot illette. A jószágigazgató hatáskörét hihetetlenül szűk határok között szabták meg, a munkák állásáról kéthetente kellett kimerítő jelentést küldenie a minisztériumba.

3 Összehasonlításként a mernyei uradalomra utalunk, ahol már az 1860-as évek közepén kialakultak az önálló, zárt, vállalatszerű igazgatás keretei.

4 A centralizált irányítási rendszer mégis eredményesen működött. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a tőkés gazdálkodásra való áttérés idején mind a minisztériumi osztály, mind pedig a mezőhegyesi ménesbirtok élén átlagot messze meghaladó képességű, nagy szakmai elhivatottságú tisztviselők állottak. A háború, a román megszállás, a trianoni béke következtében dezorganizált gazdasági életben, tehát válságszituációban ez az irányítási rendszer irreálissá vált. Tovább súlyosbította a kirabolt ménesbirtokok helyzetét, hogy a Pénzügyminisztérium türelmetlenül követelte a jövedelmezőséget. Ennek a követelésnek a mezőhegyesi ménesbirtok, amely az intenzív állattenyésztésre alapította jövedelmezőségét, a rekonstrukció első két évében nem tudott eleget tenni. Állatállományától, felszerelésétől megfosztva optimális igazgatás mellett sem lett volna erre képes. Mindenesetre a válságszituáció kendőzetlenül megmutatta mind a gazdálkodás, mind az igazgatás kritikus pontjait. Nyilvánvalóvá vált, hogy az országban szerteszét fekvő, 32