Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Szálastakarmányok

Mezőhegyesen súlyt kíván helyezni a fűmagvak termelésére, főképpen a mesterséges kaszálókhoz szükséges dúslevélzetű aljfüvek előállítása céljából, minthogy a fűmagkeverékekben ezek emelik legjobban a hozamot s adnak jobb minőséget, nem különben az ily kaszálók szolgáltatnak a szénahozam lekerülte után értékesebb legelőt. Ugyancsak ilyen fűfélék előállítását szorgalmazza aföldmívelésügyi ministerium legelőügyekkel foglalkozó illetékes osztálya is. (Kiemelés E Á) Tiszta Festuca pratensis [réti csenkesz] és Festuca Rubra genuina [vörös csenkesz] törzseinket ez év tavaszán az uradalom átvette szaporítás végett. A Mezőhegyesen honos különböző fűfélékből, főképpen a vadonélőkből elitanyagot szedtünk, ezeket a tenyészkertben kívánjuk elvetni kis parcellákon s a jövő évben is erélyesen folytatni az elitanyag begyűjtését. Fő súlyt a Poa pratensisre [réti perje] kívánjuk helyezni, de gyűjtünk egyéb füveket is. Mindezen füveknél nagy súlyt kívánunk helyezni: a sarjadzó képességre és szárazságbírásra vonatkozó tulajdonságokra."

32 1932-ben a növénynemesítő telep mellett a külsőfecskési kerületben önálló fűmagiskolát létesített a gazdaság.

33 Először 100, majd 200 holdon működött ez a magtermesztő állomás. Mind a mezőhegyesi nemesítő telep, mind a fűmagiskola támaszkodott Fleischmann Rudolf kompolti eredményeire. Fleischmann már 1920-ban bekapcsolódott az éppen induló fű- és heremagtermesztési kísérletekbe.

34 A vetőmagkeverékekben felsorolt valamennyi fűfélét termesztették Mezőhegyesen. Figyelemre méltó a réti perje és a vörös csenkesz kiemelése. A korabeli kutatások szerint a réti perje az állatok izomzatát erősítette, a vörös csenkesz pedig a tej zsírtartalmát növelte.

35 A ménesbirtok fűmagtermesztő tevékenységének hatása országos jelentőségű volt. 1932-ben a Felső-Dunántúli Zöldmező Szövetség igazgatója 3500—4000 q-ra becsülte az ország fűmagszükségletét. Hozzátette, hogy e mennyiségnek negyedét termelik meg a hazai gazdaságok, a többit behozatallal kell fedezni.

36 Ugyanezen időszakban a ménesbirtok 500 q fűmagot termelt, azaz a hazai szükséglet 1/8-át.

37 A Mezőhegyesen termesztett vetőmag több mint fele osztatott szét a kedvezményes vetőmagakciók keretében. 1932 után tovább emelkedett a ménesbirtok által termelt fűmagvak mennyisége. A rétművelés eredményeit ismét csak metszet alapján tudjuk bemutatni, mint a lucernánál, itt is az 1931—1932. évi adatok állnak rendelkezésünkre. (32. sz. táblázat) 1931-ben a holdankénti szénahozam 24,4 q, 1932-ben 31,4 q volt. Mint már írtuk, a sarjú harmadik kaszálása után legelőként is használták a mesterséges réteket. A rétek átlagos szénahozamának 60—70%-át tette ki az anyaszéna. Az anyaszéna terméseredményeire vonatkozó adataink kevésbé hiányosak. Ezen adatok rekonstruálása után 24—28 q-ra tehetjük a ménesbirtok rétjeinek szénaátlaghozamát.

39 A Mezőhegyesen elért eredményt a természetes rétek átlagtermésével tudjuk összevetni. A Mezőgazdasági lexikon szerint — amely mindig az elérhető maximumot adja meg normatív értékként — az édesfüves öntözhető lapályrétek kétszer, háromszor kaszáihatók, s 30 q szénát és sarjút adnak.

49 Gunst Péter a trianoni határokon belül maradt természetes rétekre vonatkozóan a következőket írja: „Olyan rét, amelyet háromszor kaszálhattak évente, s melynek terméshozama elérte volna a 23—25 q szénatermést, csodaszámba ment."

41 Az idézett megállapítások minősítik a ménesbirtok termésátlagait, másfelöl bizonyítják a mesterséges rétművelés gazdaságos voltát. A mezőhegyesi rétek évente 40—60 000 q szénát adtak.

42 Ellentétben a lucernával, a fűmagtermesztésben igen magas átlaghozamot ért el a gazdaság. Korszakunk második felében 2,2 q/kh volt a fűmag átlagtermése.

43 Ez az eredmény a különféle fűfélék átlaghozamának összesített eredménye. 128