Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Szálastakarmányok

kaszáltatta a gazdaság a zöldtakarmányként hasznosított táblákat. Ebben az esetben a pillanatnyi magasabb fehérjetartalom volt a döntő szempont. A lekaszált lucerna forgatása, szárítása, szérűkre szállítása hagyományos módon folyt. Különös gonddal rakták a kazlakat, beázás nem fordulhatott elő. Mezőhegyesen a legelterjedtebb fajtát, a közönséges, vagy kéklucernát termesztették. A gazdaság feladatának tekintette a lucerna nemesítését is. 1932-ben a korábbinál nyomatékosabban fogalmazódott meg ez a feladat: „Mezőhegyesen különösen nagy jelentősége volna a herefélék, főképpen a lucerna nemesítésének."

9 A nemesítés alapját Fleischmann Rudolf 1919-ben Kompokon kezdett kísérletei adták. Első lépésként Fleischmann összegyűjtötte a Tiszántúl minden értékesnek mondható helyi származású vetőmagját. A kísérleti anyag egy részét 1932-ben átvette Mezőhegyes, s a további összehasonlító kísérleteket a két telep párhuzamosan végezte. A hosszú kísérletsorozat egyértelműen bizonyította a hazai tájfajták értékét, azonban még inkább szárazságtűrő és még nagyobb terméshozamú fajtát nem sikerült kinemesíteni.

10 Terméseredményekre vonatkozó adatokat elvétve találtunk. További gondot okozott, hogy az egyes kaszálások eredménye külön nyilvántartásokban szerepelt, emellett nehezíti az összefüggő kép kialakítását az, hogy a magtermelésre használt terület nem választható el egyértelműen a takarmányterülettől. Teljes, részletes bontásban szereplő adataink két évről, 1931-ről és 1932-ről vannak. Jobb híján vizsgálódásunkat e metszetre alapozzuk. (31. sz. táblázat) Látható, az első kaszálás után készítették a legtöbb szénát. A további kaszálásoknál egyre nagyobb terület termését etették zölden. A széna termésátlagának felét tette ki az anyaszéna. Ugyanakkor az új vetésű lucerna hozama a régi vetésűnek 50—58 %-a volt. Metszetünk éveiben 27,9 és 31,9 q volt a széna átlagtermése. Ugyanezen évek országos átlagát 64,3 %-kal, nagyüzemi átlagát 46,6 %-kal, a csanádi régió nagyüzemeinek átlagát 47,3 %-kal múlta felül a ménesbirtok átlaghozama.

12 A két évi átlag alapján tett összehasonlítás eredménye illeszkedik áz előzőekben tárgyalt növényféleségeknél látott eltéréshez. A régi vetésű lucerna zöldátlaga 152,9—163,1 q volt ezekben az években. A szakirodalom szerint ez igen jó eredmény. Grábner Emil normatív értékei szerint 120—150 q a lucerna megkívánt zöldátlaghozama.

13 A ménesbirtok évi átlagos lucernaszéna-készlete 22—35 000 q között mozgott, ez a télire szánt takarmánymennyiség 24—38 000 q zöldtakarmányként felhasznált lucerna mellett termett.

14 A ménesbirtok magtermeléssel is foglalkozott. 1918 után az ország lucernamag-behozatalra szorult, az import visszaszorításához, a minőség javításához segédkezet nyújtottak az állami mezőgazdasági intézmények. A válság idején mint exportképes termék még inkább előtérbe került a lucernavetőmag. A mezőgazdasági kormányzat törekvéseit fogalmazta meg a kitűnő lucernanemesítő, Villax Ödön: „... olyan növények termelését karoljuk fel, amely növényekkel világviszonylatban is első helyen állunk. Ilyen terményünk a lucernamag. Szárazságra hajló éghajlatunk alatt megedződött lucernánk a világ valamennyi lucernája között a legértékesebb... Ha meg is sokszoroznók lucernánkból eddigi magtermesztésünket, akkor sem kellene tartani attól, hogy a magyar lucernamag a külföldön elveszti hegemóniáját... Számos külföldi államnak ugyanis lucernából igen nagy a behozatali vetőmagszükséglete. Ezek az államok pedig elsősorban a magyar magot keresik."

15 Villax szavaiban volt ugyan jó adag túlzás — amit épp az agitatív szándék magyaráz —, de az exportképes mezőgazdasági termékek állami támogatásának célját pontosan megfogalmazta. Az új mezőgazdasági program kiformálódásával egy időben, 1932-ben növelték az állami birtokok a lucernamag-termelésére használt területeiket.

16 Mezőhegyesen a harmincas években 236—760 holdon termeltek vetőmagot, azaz a lucernatermesztésre fordított összterület 30—50 %-án.

17 Az igazgatóság nem állított be magtermelésre külön területet. A várható kereslet, az esetleges minisztériumi 123