Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Források, irodalom, Mezőhegyes historiográfiája

likálták. Kívülállók is foglalkoztak a ménesbirtokkal; az ország gazdatársadalmának egy része élénk figyelemmel kísérte az ott folyó munkát. E forráscsoportból ki kell emelni a gazdaság bemutatására kiadott birtokismertetéseket. Az első világháború előtt viszonylagos rendszerességgel jelentek meg. Korszakunkban — tudomásunk szerint — egyetlenegy birtokleírás készült, ez kéziratban maradt ránk. Nyomtatásban e leírás olasz nyelvű változata jelent meg. A tömör összefoglaló ismertetések fontos információkat, sokoldalóan használható adatokat őriztek meg. A korábbi állapotokkal való összevetéseknél többnyire az 1917-es kiadást használtuk.

2 Végül természetesen említeni kell az utóbbi két évtizedben szépen gyarapodó agrártörténeti irodalmat. A felhasznált irodalmat tükrözi a jegyzetapparátus, itt csak három kiemelkedő munkát említünk: metodológiailag legtöbb segítséget Gunst Péter tárgyalt korszakról szóló monográfiájától, valamint Für Lajos és Tóth Tibor tőkés gazdálkodásra való áttérést vizsgáló munkáitól kaptunk. Mezőhegyes „historiográfiájának" ismertetésekor két bibliográfiai jellegű számbavétel kívánkozik az élre. Az első egy Mezőhegyesen, Bábolnán, majd Kisbéren működő kiváló mezőgazdász, Ruisz Gyula munkája; 1902-ben jelent meg „Mezőhegyes irodalmának könyvészeti összeállítása" címen.

3 A szerző az 1785-től 1892-ig kiadott önálló kiadványokat, folyóirat- és hírlapcikkeket gyűjtötte össze. Számos általános történeti, mezőgazdaság-történeti munka is szerepel ebben a bibliográfiában, olyanok is, amelyek csak érintőlegesen foglalkoznak Mezőhegyes és a ménes történetével. A szerző megjegyzése szerint teljességre igényt nem tartó összeállítás 175 tételt tartalmaz. A másik hasonló munka szerzője, Perneki Mihály a források és a könyvészet közös számbavételét tűzte maga elé célként.

4 Az 50 tételből álló annotált jegyzék elsősorban a levéltári anyagra figyel. Ennek ellenére a források közül is viszonylag sok kimaradt, elég csak a Cukorgyár, valamint a Földművelésügyi Minisztérium általános irataihoz tartozó sorozatokat említeni. Még hiányosabb a könyvészet, a Ruisz-féle bibliográfia sem szerepel benne. A ménesbirtok teljes történetét feldolgozó, történészi igényű szintézis még nem született. Egyetlen olyan munka van, Borbás Lajos „Mezőhegyesi közkatonák" c. műve, amely valamiféle kísérletet tesz összefoglalásra.

5 Ez a próbálkozás sikeresnek semmiképpen sem mondható, a szerző forrásismerete esetleges, a népvándorláskortól 1945-ig könnyed nagyvonalúsággal összerótt történeti rész — a mű harmada — nem egyéb, mint izolált, hiányos adatok halmaza. A sem a régió, sem az ország történetébe be nem illesztett „Mezőhegyes-történet" magán viseli a rossz értelemben vett helytörténetírás minden provincializmusát. Két kisebb terjedelmű összefoglaló említendő még, 1955-ben a 170. évfordulóra Vigh Károly és Keserű János adott ki rövid füzetet, melyben secunder irodalom alapján a terjedelmi korlátok adta lehetőségek között jól felvázolták a ménesbirtok történetének legfontosabb csomópontjait.

6 1978-ban Sz. Bozsik Nóra szerkesztésében a lótenyésztés történetét összefogó karcsú kötet látott napvilágot.

7 Csak irodalomra támaszkodik ez az összeállítás is, viszont rendkívül szép és gazdag illusztrációs anyagot tartalmaz. A ménesbirtok szempontjából részmonográfiának tekintendő Ócsag Imre „A nóniusz" c. 1984-ben megjelent munkája. Az előzőhöz hasonlóan szép kiállítású, gyönyörű képekkel illusztrált könyvben a szerző Mezőhegyes legnagyobb hírnévre szert tett „produktumának", a Nóniusz-törzsnek történetét mutatja be a fajta kialakulásától napjainkig. Úgy, hogy közben jelzésszerűen képet ad a ménes, a ménesbirtok fejlődési állomásairól is. A színvonalas, lendületes stílusú munka megírásakor a szerző irodalomra és saját tenyésztői tapasztalataira egyaránt támaszkodott. A mű hiányossága viszont, hogy nemcsak az olvasást nehezítő jegyzetek, hanem az összefoglaló forrás- és irodalomjegyzék is elmaradt.

8 10