Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Kapások - Cukorrépa

sének jele. Az addig cukorrépánál lekötött idénymunkások az induló új nagy munkához, a gabona aratásához rendeltettek. Mezőhegyesen rendszerint szeptemberben kezdődött a cukorrépa betakarítása. Viszonylag korán, hogy az őszi esőzések után meginduló újabb növekedés cukortartalomcsökkentő hatását a minimumra szorítsák. Forrásaink szerint a betakarítást nem gépesítették a ménesbirtokon. Kézi erővel végezték az egymás után következő munkafázisokat: a kiszedést, a lefejezést, a kupacokba gyűjtést. Teljes kapacitással üzemelt ilyenkor a gazdaság keskeny nyomtávú mezei vasútja. Az év más szakában csak két mozdonyt tartottak üzemben, a répa aratásakor mind a hat mozdony működött, hogy a szerződésben vállalt 6000 q cukorrépa minden nap beérkezzen a gyárba. A legolcsóbb, leggazdaságosabb és leggyorsabb szállítási mód volt ez. Hozzá kell tennünk, a háború után Mezőhegyesen kívül mindössze tizenhárom gazdaság rendelkezett jelentősebb mezei vasúthálózattal.

34 Többször hangsúlyoztuk, a cukorrépa-termelés óriási munkaerőt igényelt, a szakemberek lkh cukorrépa összes munkaerőigényét 34 munkanapra becsülték.

35 A ménesbirtokon a munkák zömét hat hónapra szerződtetett nyárimunkások végezték. Alkalmazásukat a XIX. század végén épp a cukorrépa-termelés kiterjesztése tette szükségessé. Mezőhegyesre érkezésük egybeesett a vetésápolási munkák megkezdésével, távozásuk pedig a cukorrépa kiszedésének befejezésével. Szükség esetén a gazdaság a nyárimunkások érkezése előtt napszámosokat fogadott fel, ez a bérezési típus kevésbé volt gazdaságos. Ősszel a betakarítási munkák, a beszállítás meggyorsítására szakmánybérben dolgozó „quadrátosokat" is foglalkoztatott a gazdaság. A következőekben megvizsgálandó fajtakérdéssel a cukorrépa-termelés leghomályosabb és legtöbbet vitatott pontjához érkeztünk. A termelők állásfoglalását egy kortárs, a kiváló nemesítő, Sedlmayr Kurt soraival idézzük: „Az összes cukorrépa-termesztők valószínűleg tudják, hogy egy magféleségben sincs olyan dzsungel, mint éppen a cukorrépamagban. Van növénynemesítőket védő és azokat sok mindenre kötelező törvény és rendelet. Kérdem tehát, vajon ezek a rendeletek miért nem vonatkoznak a cukorrépára is? Miért jöhet éppen a cukorrépamag mint a Rabbethge „Z", Maragis, Janasz, Schreiber mag forgalomba a fajta külön megjelölése nélkül? A most forgalomba hozott fajták belértekét (tisztelet a kivételnek) csak a tenyésztő és a cukorgyárak tudják, de rajtuk kívül senki más. A nemesített vetőmagra e rendelet határozottan előírja a fajta megjelölésére használt különleges jelzőt is. Nem lehet Bánkúti, Hatvani, Székács búzát forgalomba hozni, hanem csak Bánkúti 1301, Hatvani 5612, Székács 1055 és Hatvani 338 stb. fajtát. Ez minden más növénynél természetes... A cukorrépánál csak Schreiber, Rabbethge vagy Maragis magról lehet szó, mert a tenyészirányt vagy fajtát nem jelölik."

36 Bár a ménesbirtokon termesztettek cukorrépamagot, mégis szembekerülünk a Sedlmayr Kurt által említett gondokkal, mert a gazdaság korszakunkban nemesítéssel nem foglalkozott, csak elitmag utáni szaporítással. Forrásainkban csak az általános fajtanevek vannak meg, még a szokásos jelzések — E (ertragreich), N (normal), Z (zuckerreich), ZZ (sehr zuckerreich) — is hiányoznak. így a németországi Rabbethge és Giesecke cég által nemesített kleinwanzlebeni fajtákat nem lehet pontosan megkülönböztetni. 1920 előtt a ménesbirtok kísérletezett nemesítéssel. 1898-ban Rázsó Imre indította be a kísérletet.

37 Az OMGE kezdeményezésére Rázsó Imre két évvel korábban Németországban és Csehországban tanulmányozta a cukorrépamag termelésének, nemesítésének technológiáját. Hazai munkája színteréül Mezőhegyest választotta. A gyár és a gazdaság jó kapcsolata indokolta ezt a választást. Míg a cukorgyárak többsége jobban bízott a Németországból behozott magvakban, addig Martens Cézár, a cukorgyár igazgatója kifejezetten támogatta a hazai nemesítést és termesztést. A nemesítési kísérletek sem 93