Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Kapások - Kukorica

összes kukorica vetésterületének irányszáma 3000 kh lehetett. Normális üzemmenet mellett ettől az értéktől csak száz-kétszáz holddal tért el a gazdaság. Táblázatunkból két esztendő, 1931 és 1932 ugrik ki. Ezekben az években jelentős mértékben emelkedett a kukorica területe. A változás gazdaságon kívül keresendő okokra vezethető vissza: 1931-ben lépett érvénybe a cukorrépa vetésterületét korlátozó törvény. Első évben az üresen maradt táblákra kukorica került.

2 A továbbiakban a kényszerűen felszabadult területeken a kukorica és a kender osztozott, majd újabb ipari növények is helyet kaptak a mezőhegyesi vetésforgóban.

3 Az említett növekedés a majori kukoricát érintette, a szegődményesek illetményföldjének nagysága viszonylagos állandóságot mutat, pontosan követve az alkalmazottak létszámának alakulását. A szegődményesek kukoricaföldjei nem különültek el a gazdaság egészétől, hanem a vetésforgót követve minden évben más-más helyen adattak ki. Az illetménykukoricával kapcsolatos munkák vetésig a gazdaságot, azután pedig a szegődményeseket terhelték. Az általános szokással ellentétben Mezőhegyesen csak a csőtermést kapták meg a cselédek, a szártermést megtartotta a gazdaság. A kukorica is azon növények közé tartozik, amelyekkel kapcsolatban, ha röviden is, de ki kell térnünk a technológiai kérdésekre. Annál is inkább, mivel az intenzív kukoricaművelés a hazai nagybirtokon sem volt általános. Többnyire a nagyüzemek részes művelésre adták ki kukoricaterületeiket, így ott is a hagyományos paraszti technológia érvényesült. Elsősorban a művelési módszerek közöti különbség fog megmutatkozni a későbbiekben, a terméseredmények ismertetésekor. A talajelőkészítés kukorica alá is a már bemutatott módon történt. A trágyázás, az őszi mélyszántás biztosította, hogy a tavasszal elvetett magvak jó táperejű, adott körülmények között nedvességgazdagnak számító talajba kerüljenek. A kukorica kiváltképp megkívánta a csapadék lehető legtökéletesebb megőrzését. Tavasszal, a talaj felszikkadása után a tömött földeket tárcsával járatták meg, majd boronával porhanyították felszínét. Országszerte Szent György napját tartották a vetés határnapjának.

4 Mezőhegyesen ezt a terminust — az időjárástól függően természetesen — rendszeresen megelőzték 2—3 héttel. A rendelkezésünkre álló havi jelentések arról tanúskodnak, hogy április végére általában befejeződött a kukorica vetése. A korabeli tapasztalatok bizonyították, hogy a korábban vetett kukorica jobban sikerült, s természetesen korábban is érett. A ménesbirtokon egy-egy holdra 18—24 kg vetőmagot számítottak. Négyzetesen, fajtától függően 58—74 cm-es sor-, illetve tőtávolsággal vetettek,

5 Vetés után szükség esetén hengerrel tömítették a feltalajt, egyidejűleg könnyű fogast vagy tövisboronát is járattak. Nyomukban egyenletesen és gyorsan kelt a kukorica, a borona megszüntette a feltalaj hajszálcsövességét, s így jobban megőrződött a nedvességkészlet. Mindezek után a vetésápolás lépett elő meghatározó tényezővé. A gazdatisztek gyakran ismételték a szentenciát: „Kapával öntöz a jó gazda." Valóban így is volt, a gyomnövények nemcsak a talaj tápanyagkészletét szívták el, hanem párologtatták a nedvességkészletét is. A gyommentes talajon díszlő kapások pedig a nyári és nyárvégi nedvességet is fel tudták használni. A hagyományos paraszti gazdaságokban általában kétszer kapáltak, ezzel szemben a szakirodalom 4—5-szöri kapálást javasolt, négyzetes művelésnél 6 —7-szeri fogatos kapálást kétszeri kézi kapálás mellett.

6 Mezőhegyesen a kapálások számát a mindenkori időjárás határozta meg. Ezekre a munkákra az igazgatóság csak keretutasításokat adott: „Tengeritáblákon a lókapa állandóan járjon."; „Tengerit nem szabad mélyen kapálni, csak sekélyen és minél többször."

7 Ez a „minél többször" általában négyszeri kapálást jelentett. A vetésápolást a június—júliusi töltögetés zárta le; ezt viszont a szakirodalom nem javallottá.

8 Mezőhegyesen 148 napot számoltak a tengeri átlagos tenyészidejére.

9 Ennek megfele82