Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Bevezetés

Bevezetés Az utóbbi két évtizedben megjelent összegző gazdaságtörténeti munkák sokrétű képet adtak a magyar gazdaság két háború közötti történetéről. E hiánypótló szintézisek nagy segítséget jelentenek a korszak társadalom- és politikatörténetének kutatásához is. A magyar gazdaság egészét, vagy annak egyik ágát vizsgáló átfogó művek közös jellemzője, hogy a mezőgazdaság-történeti kérdésekhez elsődlegesen statisztikai források elemzésén keresztül közelítenek. Valóban, a legújabb kor gazdaságtörténeti folyamatainak megragadásához ez a korspecifikus forrástípus látszik a legalkalmasabbnak. Viszont emiatt részben még mindig érvényes a kerek húsz évvel ezelőtt tett megállapítás: „így szinte semmit sem tudunk pl. az elmúlt évszázad gazdálkodásáról konkrét helyi viszonylatokban, attól a néhány, inkább nagybirtokokat bemutató leírástól eltekintve, amelyeket nyomtatásban is megjelentettek. Különösen elhanyagolt azonban ebben a tekintetben is a két világháború közötti időszak."

1 Ha a két háború közötti időszak mezőgazdaságából — választott témánknak megfelelően — kiemeljük a nagyüzemeket, azt kell látnunk, hogy a történeti szakirodalom jóval többet foglalkozott a nagybirtokkal összefüggő társadalmi, politikai kérdésekkel, mint a poütikai erő alapját képező gazdálkodással. Ugyan az idézett megállapítás megfogalmazása óta eltelt két évtizedben nagyon fontos művek láttak napvilágot — elsősorban az Agrártörténeti Szemlében megjelent tanulmányokra, adattári leírásokra gondolunk —, azonban még mindig nem született monografikus szintű feldolgozás egyetlen nagyüzem két világháború közötti történetéről sem.

2 Jelen munkánkban egy konkrét nagyüzem két háború közötti történetéről szeretnénk teljességre törő képet adni, annak reményében, hogy az adott üzem gazdálkodásának bemutatása, ha nagyon szerény mértékben is, de hozzájárul a meglévő hiátusok eltüntetéséhez. Vizsgálódásunk tárgyául a mezőhegyesi ménesbirtokot választottuk. A legnagyobb kiterjedésű állami birtok elismerten a legmagasabb szinten gazdálkodó nagyüzemek első sorába tartozott. Sőt, deklaráltan mintabirtok volt. Úgy véljük, a ménesbirtok történetének rekonstruálása segít meghatározni azt az optimumot, amit adott körülmények között egy hazai nagyüzem elérhetett. Mivel a ménesbirtok egy súlyánál fogva nagyon jelentős üzemtípust és egy igen magas fejlettségi szintet reprezentál, indokoltnak látszik az egyes részkérdések — igazgatás-, termelés-, tenyésztéstörténet stb. — részletes, gyakran leíró jellegű bemutatása. Mint nagyüzem, a mezőhegyesi ménesbirtok tipikusnak tekinthető. Ugyanakkor a birtok állami státusából eredően számos specifikummal is találkozunk. Az állami tulajdonra visszavezethető specifikus vonások miatt témánk többet is ígér, mint birtoktörténetet. A közvetlen állami irányítás révén a ménesbirtok a hivatalos mezőgazdaság-politika eszköze is volt. A Mezőhegyesen termelt vetőmag, az ott tenyésztett apaállatok által a mezőgazdasági kormányzat támogatni tudta — még a liberális gazdaságpolitika szabályai szerint — a fejlesztésre kijelölt mezőgazdasági ágazatokat. így a ménesbirtok története hü lenyomatát adja az állami mezőgazdaság-politika törekvéseinek is. 7