Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Gabonatermesztés
lOja. táblázat A gabonafélék vetési adatai és a tenyészidők Mezőhegyesen 11 Gabonaféle Az 1 kh-ra szükséges vetőmag mennyisége Sortávolság Átlagos tenyészidő Gabonaféle kg cm nap Őszi búza Rozs Őszi árpa Tavaszi árpa Tavaszi zab 90—100 80— 85 80— 85 75— 80 70— 75 11,8 11,8 11,8 11,8 11,8 268 292 110 118 nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a kapálás nyomán megszorult a búza, elodázódott az érés. 14 A vetésápolási munkák lezárulása után az időjárás lépett elő főszereplővé. A megkésett tavaszi csapadék, a nyári aszály egyaránt nagy károkat tudott okozni. Az időjárási viszonyok függvénye volt az érés, az aratás kezdete. Először — általában június második felében — a legkorábban érő őszi árpát kezdték aratni. Vetésterületének növekedése lehetővé tette a júliusi munkacsúcs kis mértékű széthúzását. Július legelején kezdődött a búza aratása, ilyenkor a gazdaság teljes munkaerő-állományát a betakarításra koncentrálták. „Az aratás megkezdése után csak a legszükségesebb munkákat szabad folytatni, minden használható erőt az aratásnál kell felhasználni." — olvashatjuk az egykorú igazgatói utasítások között. 15 A búzát a tavaszi árpa követte, utoljára maradt a zab. Ha kitolódott az aratás, és augusztus elején még volt lábon álló gabona, az többnyire csak zab lehetett. 16 Mezőhegyesen a vizsgált korszakban végig kaszával arattak. A már idézett, harmincas évekből származó birtokismertetés nem is említette meg az aratógépeket, annyira nem voltak fontosak. 1940-ben intézett körkérdést a jószágigazgató a kerületekhez, amelyben a használható állapotban lévő aratógépek száma felől érdeklődött. 17 Ez a kérdés már a háborús készülődés kapcsán megcsappant munkaerő-kínálattal függött össze. Korábban a magyar agrártársadalom oly nagy számban biztosított olcsó idénymunkásokat, hogy — a pillanatnyi állapotokat tekintve kiváltképp — gazdaságtalannak látszott a gépi aratásra való áttérés. A ménesbirtok növénytermesztési struktúrája más oldalról is indokolta a nagy számú nyárimunkás alkalmazását. Szerződtetéskor a kapás- és ipari növények tavaszi vetésápolási és őszi betakarítási munkaszükségletéhez igazították a létszámot. A két munkacsúcs között volt az aratás és a cséplés — így biztosítva volt az alkalmazott munkaerő teljes kihasználása. Ugyanakkor a nyárimunkások járandóságának legfontosabb elemét a gabona-részkereset jelentette. A mezőgazdasági munkanélküliség politikai következményeitől tartó vármegyei közigazgatás is minden befolyását latba vetette az aratási szerződés nélkül maradók számának apasztására. Év elején, a szerződtetés idején Csanád-, Arad-, Torontál vármegye alispánja rendszeresen körrendeletben utasította az elöljáróságokat, s kérte a gazdaságokat a lehető legnagyobb számú munkás alkalmazására. 18 A magyar társadalom torz fejlődésének gazdasági és társadalmi következményei közismertek. A helyi feszültségek erősségét jelzi, hogy volt olyan eset a vármegyében, amikor az aratógépek munkába állítása miatt az idénymunkások megtagadták a további munkavégzést. 19 Számos nagyüzemben állottak használaton kívül az aratógépek, szerepük „ijesztgetésre" korlátozódott. 63
