Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

A szántóföldi növénytermesztés

sőt igénylik az erős nitrogén hatását, s azt nagy termésekkel hálálják meg, A mesterséges trágyák után óhatatlanul fellépő gyomosodást a kapások rendszeresen ismétlődő növényápolási munkái akadályozták meg. Bármilyen gondos volt is az istállótrágya kezelése, szaporítása, az intenzív növénytermesztés által talajból kivont tápanyagokat egyedül nem pótolhatta. Szükség volt műtrágyázásra is. Az első világháború után először 1922-ben jelent meg műtrágya Mezőhegyesen. Az év tavaszán szuperfoszfát-sorbatrágyázási kísérletet végeztek, s a szuperfoszfát előnyösen hatott a cukorrépa korai kelésére.

32 Az 1922/23-as gazdasági évben 1500 kh műtrágyázását állították tervbe, a következő gazdasági évben további 1000 holddal nőtt a műtrágyázott terület nagysága.

33 A műtrágyázás kérdését a cukorgyár új bérleti szerződése oldotta meg véglegesen. 1922 decemberében került sor az új szerződés megkötésére. A bérlő, a Mezőhegyesi Cukoripar Rt. vállalta, hogy a bevetett cukorrépa területének minden holdjára egy mázsa 16%-os szuperfoszfátot teljesen ingyen beszerez. Továbbá azt is vállalta a Cukoripar, hogy a cukorrépa előveteménye alá beszerez holdanként egy-egy mázsa megfelelő műtrágyát.

34 Ennek árát a leszállított répamennyiség átvételi árából utólag vonták le. 1924-ben már a szerződésben foglaltaknak megfelelően 6000 holdra jutott szuperfoszfát.

35 6—7000 hold körül állandósult a műtrágyázott terület egészen addig, amíg a gazdasági válság fel nem borította a normális üzemmenetet. A cukorrépa-termelés intenzifikáló hatásához különösebb kommentár nem szükségeltetik: a mélyművelés, a növényápolás a talaj optimális szerkezetét biztosította, a nagy mennyiségű, felerészben ingyen kapott műtrágya az okszerű talajerő-visszapótlást. A melléktermények felhasználásával növekedett a takarmánybázis, az emelkedő állatlétszám azután ismét — mintegy bezárva a kört — a növénytermesztésre gyakorolt pozitív hatást. Mezőhegyesen korszakunkban szinte kizárólag szuperfoszfátot alkalmaztak. Két növény, a cukorrépa és az őszi búza alá került a 16% foszforsavat tartalmazó műtrágya. Két tényező indokolta a szuperfoszfát alkalmazását: a termelt kalászos gabonafélék nagyon igénybe vették a talaj foszforsavkészletét, s ezt istállótrágyával pótolni nem lehetett. Ugyanakkor a természetes trágyától nitrogéndús mezőhegyesi talajon a foszforsav állította helyre a növényzet egészséges táplálkozásához szükséges táparányt. Ellensúlyozva így a nitrogénbőség káros következményeit, a túl buja fejlődést, a késői érést, a megdőlést.

36 A szuperfoszfát állandó használata mellett folytak kísérletek is a ménesbirtokon. 1933 —34-ben a magyaróvári M. Kir. Vegykísérleti Állomás irányításával valamennyi ménesbirtok nitrogén-műtrágyázási kísérletbe fogott. A kísérlet a nitrogénműtrágyák, különösen a mészammon-salétrom (pétisó) különböző talajokon mutatott hatását kívánta regisztrálni. Az eredmények elemzése után a Vegykísérleti Állomás búza, rozs, zab, valamint burgonya alá javasolt pétisót.

37 A kísérlet lezárulása után nincs nyoma pétisó alkalmazásának; 1939-ben bukkant fel legközelebb ez a műtrágyafajta.

38 Ugyancsak 1939-ben kezdődtek kálisó-kísérletek.

39 A gazdatisztek igyekeztek saját kerületükbe minél több műtrágyát szerezni. Gyakran kaptak az igazgatóságtól figyelmeztetést, hogy szuperfoszfátot csak az előírt növények alá adagoljanak. Az istállótrágyázott és műtrágyázott területek alakulásának vizsgálatakor ismét csak metszetekre támaszkodhatunk. (9. táblázat) Az istállótrágyázott területek aránya stabil: 4500—5000 kh, vagyis évente az Összes szántó 18—20 %-a kapott természetes trágyát. Az 1 kh-ra jutó mennyiség növekedhetett a számosállat-létszám emelkedésével. A számosállatokra alapozott számítás szerint 1928-ban 937 164 q, 1935-ben 1 015 512 q trágyát termelt a gazdaság. A szervestrágyázás szántóföldi aránya és mennyisége tulajdonképpen meghaladta az optimális szintet. 57