Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Birtokigazgatás

tériumi anyagban, csak a kiadásokat, bevételeket lebontó pénzügyi tervet kellett jóváhagyatni. A 30 000 holdas, ipari üzemeket működtető üzem igazgatói és kezelői tisztilétszáma gyakornokokkal együtt sem haladta meg az ötven főt. Elméletileg rendkívül jól képzett, nagy tapasztalatú, lelkiismeretes, munkájából presztízskérdést csináló tisztviselői kar dolgozott valamennyi ménesbirtokon. Az alkalmazás gazdasági akadémiai oklevélhez volt kötve. A frissen végzett, egyetemet elhagyó mezőgazdász magángyakornokként kezdte pályáját. Amennyiben egy-két éves gyakornoki ideje alatt megfelelt a ménesbirtokok magas követelményének, esélye lehetett állami szaktisztviselői kinevezésre, azaz segédtiszti kinevezést nyerhetett valamelyik állami mezőgazdasági birtokra. Tekintve az alacsony létszámot és a jelentkezők tömegét, a személyi ügyeket intéző minisztériumi ügyosztály könnyen szelektálhatott.

42 Szívesen töltöttek egy-két évet Mezőhegyesen a saját, vagy magánbirtokon elhelyezkedni kívánó okleveles gazdák is: erősen korlátozott számban díjtalan gyakornokként kerülhettek a ménesbirtokokra. A díjtalan gyakornokok nemcsak, hogy fizetést nem kaptak, de minden költségüket saját maguk fedezték. Ilyen feltételek mellett is kiváltságnak számított Mezőhegyesre kerülni. A kérelmezők nagy száma azt mutatja, a legfejlettebb technológiai eljárások megismerése révén megtérült a befektetés.

43 Magától értetődően vetődik fel a kérdés, a központosított üzemvezetés milyen módon tette lehetővé a kiváló kezelő-tisztikar képességeinek kamatoztatását? Legtömörebben Hensch Árpád vizsgált korszakban is érvényes üzemtani munkája válaszol, felvázolva a központosított kezelés „alkotmányos egyeduralomhoz" hasonlítható változatát: „Ezen módozatnál tehát alkalma nyílik a kezelőnek akaratának és képességeinek érvényesítésére, de a kezelés végeredményéért, a jövedelemért ezen rendszernél is az igazgatóság a felelős, aki azonban ezt a felelősséget különösen az osztalékrendszer útján részben a kezelő tisztekre átruházhatja és köztük egészséges versenykedes felkeltése, nevezetesen az egyes gazdasági kerületekben elért eredmények közzététele által, (Kiemelések E A) ténykedésükre serkentő befolyást gyakorolhat"

44 Mindkét Hensch általjavasolt módszert alkalmazták Mezőhegyesen. A jól kidolgozott jutalékrendszer lényege: előre meghatározott tiszta jövedelem — pénztári felesleg — elérése esetén a tiszta jövedelem tíz százaléka a tisztviselőket illette. Mezőhegyesen 464 000 P pénztári felesleg elérésekor kaptak teljes jutalékot a tisztviselők. Kisebb tiszta jövedelem esetén a hiányzó aránynak megfelelően csökkent a kiosztható összeg. Sajátos osztórendszer határozta meg a részesedés arányát, eszerint a jószágigazgatót 7, a jószágfelügyelőket szolgálati idő szerint 4 vagy 5, a kerület- és üzemvezetőket 3, a beosztott tisztviselőket 1, a gyakornokokat 1/2 osztó illette. Tekintve, hogy Mezőhegyesen a rekonstrukció lezárulta után minden évben felülhaladta a tiszta jövedelem az előírt 464 000 P-t, egy osztó értékét 530 P-ben maximálták.

45 Ugyanez a jutalékrendszer érvényes volt az illetékes minisztériumi tisztviselőkre is, azzal a különbséggel, hogy ők a birtok egységes jövedelme után kapták jutalékukat. Könnyítést jelentett az ügyosztály számára, hogy jutalékszámításnál az egységes jövedelembe nem számították be a labilis jövedelmezőségű béruradalmak eredményét. Némi gyanút kelt Mezőhegyes feltűnően alacsonyan megállapított kötelező tiszta jövedelemszintje, hisz ezt az értéket rendszeresen és többszörösen túlteljesítette. így lehetővé vált, hogy olyan években is teljes osztót kapjanak a minisztériumi tisztviselők, amikor lényegében véve csak Mezőhegyes volt nyereséges. Pl. 1925/26-ban Bábolna is, Kisbér is vesztességgel zárt.

46 A központosítással édestestvér rugalmatlanság, érdektelenség, elbürokratizálódás ellen ható másik tényező, a kezelőségek jövedelmezőségének kimutatása is megvalósult, lévén minden kezelőség önálló számadótest. A növénytermesztés, az állattenyésztés 42