Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

A ménesbirtok tőkestruktúrája és annak változásai

4. táblázat A ménesbirtok összes vagyonának megoszlása Év Ingatlan Ingó Év vagyon Év % 1896 1906 1913 1926 1927 1928 1930 80,4 75,5 74,0 74,0 76,8 76,8 78,0 19,6 24,5 26,0 26,0 23,2 23,2 22,0 fejlődést mutatnak. A századforduló — történeti áttekintésben vázlatosan ismertetett — nagy metamofózisát kézzelfoghatóan mutatja az üzemtőkék tíz év alatti 25%-os emelkedése. A váltás lezajlása után lényegesen lassúbb ütemben, de tovább tartott az üzemtőkék emelkedése, azaz a belterjesedés. A háborút követő első adatsorunk 1926-ból való, arányai pontosan egyeznek az utolsó békeév arányaival. Eszerint 1926 közepére sikerült eltüntetni a háború, a megszállás nyomait. A következő esztendőkben már romlottak az arányok. (Meg kell jegyeznünk, hogy 1926-os adataink a többitől eltérő forrástípusból származnak, a tőkék teljes összegét tükrözik, míg az ingatlan és ingó vagyont számba vevő forrásaink feltételezésünk szerint a forgótőkét nem, vagy csak részben foglalják magukban.) 2—3%-os eltérést megengedve is, tisztán látszik, hogy az 1920-as évek második felének konjunktúrája csak a rekonstrukcióhoz volt elegendő. Az 1930-as válságév adata már a homogén forrásokhoz képest is visszaesést mutat, aminek trendvonalát kockázat nélkül meghosszabbíthatjuk. A termeléstörténeti részek világosan fogják dokumentálni az 1932—1933-ban mélypontot elérő hanyatlást. Lényeges javulás a 30-as évek végéig nem mutatkozott. Míg 1927-ben a gazdaság összes tőkéinek pontos értéke 42 211 321 P volt, addig az 1930-as évek közepén kiadott reprezentatív olasz nyelvű birtokismertetés szerint a gazdaságban fekvő összes tőkeérték 40 000 000 P volt.

11 Adataink értékelésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a pengő értéke a gazdasági válság időszakában, sőt még 1938-ban is magasabb volt, mint 1928-ban. A növekedés megakadása azonban e szempont figyelembevétele után is egyértelmű. Egy egyedi üzem tőkeviszonyait bemutató metszetegyüttes is a magyar mezőgazdaság két háború közötti állapotát tükrözi. A korábban a belterjes tőkés gazdálkodás hullámhosszára átállított, államilag preferált ménesbirtok sem tudta elkerülni a magyar mezőgazdaságra leselkedő csapdákat. A jó alapok, az állami támogatás elégségesnek bizonyult az átlagosnál jóval nagyobb háborús kártételek eltüntetésére, de ez volt a maximálisan elérhető eredmény. A válság nemcsak stagnálást, hanem elkerülhetetlen hanyatlást hozott. A kilábalás célja pedig nem volt más, mint az 1920-as évek végén egyszer már elért háború előtti szint újabb visszahozatala. A hanyatlás, a stagnálás az elmaradt fejlődés elméleti lehetőségét teljesen eltakarja. Fontosnak tartjuk az itt leírtakat, mert a korábbi gazdasági szintet csak konjunkturális periódusban elérő ménesbirtok még így is az ország „első mintabirtoka" tudott maradni. 31