Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
A ménesbirtok korabeli megítélése
hogy fontos erőtermelő volt, az önálló gazdálkodás sikerének közösség által elfogadott szimbólumát jelentette. Más forrásból is táplálkozott a ménesbirtok iránti tisztelet. Vásárlóként, vagy szervezett látogatás keretében sok gazda eljutott Mezőhegyesre. Ők a tágas, higiénikus istállókat, a kitűnő tenyészállományokat látták, új termesztési eljárásokról és szinte elérhetetlennek tűnő terméseredményekről hallottak. Magukkal vitték a szépen rendezett majorok vagy a legelőre kidübörgő ménes megragadó emlékét. Ezt a képet akarta erősíteni a szakirodalomhoz lazán kapcsolódó mezőgazdasági publicisztika is. Az írott anyagok mellett rádiós előadások népszerűsítették a birtokot, mezőhegyesi képeslapok voltak forgalomban, sőt még filmet is forgattak a ménesbirtokon. Az igazgatóság és a minisztérium mindent megtett a kedvező imágó megőrzésére. A birtok jó hírének megtartása érdekében kompromisszumos megoldásokba is belement az igazgatóság, hogy az esetleges sajtótámadásokat megelőzze: 1928-ban egy tűzeset nyomán az időszaki munkások bírósági úton kívánták a nekik járó kártérítést megszerezni. A birtok inkább a békés megegyezést választotta, mert az igazgatóság nem látta helyesnek „ ... a ménesbirtokot kitenni annak, hogy az egész eset baloldali újságírók vagy képviselők hallomására jutva, azt a birtok és a tárca elleni sajtótámadások tárgyává tehesse bárki." 10 1939-ben a birtok ruszin munkásainak panasza nyert színfalak mögötti orvoslást, az indoklás nagyon hasonlít az előzőhöz: „Az ügynek a munkások panaszai alapján való nyilvánosságra hozatala a sajtó megfelelő kommentárjaival kísérve, oly csorbát ejthet a ménesbirtok hírnevén, melyet sohasem tudnánk kiköszörülni." 11 Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a harmincas években az antidemokratikus birtokviszonyok, a mezőgazdasági munkásság tarthatatlan helyzete ellen szót emelők megtámadták Mezőhegyest. E támadások két ponton vették célba a ménesbirtokot: először is bemutatták a szegődményesek és idénymunkások gazdasági és szociális viszonyait, amelyek sehogyan sem illettek a birtokról kialakult képbe. Majd következett annak bizonyítása, hogy a 30 000 holdat gazdaságilag is, társadalmilag is jobban hasznosítanák az életképes kisgazdaságok. Először Kerék Mihály lépett sorompóba. A Magyar Gazdaszövetség 1933. évi telepítési ankétján a nagybirtokrendszer elleni érveit erősítendő, összehasonlítást tett Mezőhegyes és Orosháza között. Gondolatmenetének lényege az volt, hogy míg Orosházán 84 kh 100 lakost tart el, addig Mezőhegyesen 100 lakos eltartásához 270 hold szükségeltetik. 12 A Kerék Mihály felszólalásához kapcsolódó pro és kontra érvekre nem térünk ki. A legfontosabb úgyis az, hogy a földreformot akarók már a közgazdasági hasznosságot hangsúlyozó ménesbirtok elől sem tértek ki. Kerék fellépése csak nyitánya volt az igazi nagy visszhangot kiváltó támadásnak. 1937-ben jelent meg Féja Géza könyve a Viharsarok; alig több, mint három oldalt szentelt Mezőhegyesnek. 13 Ám hatását tekintve ez a néhány oldal felért egy önálló kötettel. A rendkívül feszes szerkezetű, ellenpontozó módszerrel megírt rövid fejezet magasra csapó indulatokat kavarva, a szerző szándéka szerint robbant. Féja szembeállította a modern nagyüzemet a szegődményesek és idénymunkások nyomorával. Majd az egész birtokot mint mesterségesen fenntartott művirágot az orosházi kisbirtokosok saját erőből viruló gazdaságaival. A Viharsarok megjelenése után támadt vihar idején újságok is idézték a Mezőhegyesről írottakat. A hatást jellemzi a Féja elleni pert tárgyaló bíróság elnökének olvasata: „A mezőhegyesi uradalmat is úgy tünteti fel, mint ahol a barmoknak jobb dolguk van, mint a munkásoknak." 14 Hiába cáfolt a minisztérium, a válaszok csak hangosítótták a Féja által elmondottakat. Annak ellenére, hogy Féja leírásába tárgyi és logikai tévedések is csúsztak. Nem felelt meg a valóságnak az, hogy a ménesbirtokot nagy nehézségek árán épp hogy megóvják a ráfizetéstől. Takarmány bázis nélkül a Féja által is nemzetgazdasági jelentőségűnek nevezett ménest sem lehetett volna fenntartani. Harminc oldallal korábban, Szarvasról 221
