Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

A ménesbirtok korabeli megítélése

A ménesbirtok korabeli megítélése A mezőhegyesi ménesbirtok állami státusánál fogva a közfigyelem gyújtópontjában állt. A mezőgazdasági kormányzat olyan feladatokat rótt a gazdaságra, amelyek meg is kívánták az állandó szakmai kontrollt. Épp ezért úgy véljük, hogy a birtokról kialakult, sokszor egymásnak ellentmondó vélemények összessége hozzátartozik az üzem történetéhez. Ám nem lenne elegendő csak a szakmai megítélést vizsgálni. Hogy a ménesbirtokról kialakult egykorú kép teljes legyen, sort kell kerítenünk a szűkebb környezet birtokról alkotott véleményére, ugyanúgy, mint a tágabb kört tájékoztató publicisztikára.

1 Legkönnyebb a birtok funkcionális működésével kapcsolatos reflexiók értékelése, hiszen a korabeli szakcikkeket idéztük, esetenként kommentáltuk. A Köztelek, az Állattenyésztők Lapja, a Mezőgazdasági Közlöny cikkei által kialakított összkép nagyon kedvező. A két háború között megjelent mezőgazdasági kézikönyvekben — Grábner, Schandl stb. — is rendszeresen szerepelt Mezőhegyes, többnyire úgy, mint a hazai mezőgazdaságban potenciálisan rejlő lehetőségek megvalósult példája. Á Földművelésügyi Minisztérium kiadványai kiváltképp nem fukarkodtak a dicsérettel. A szakemberek két ízben illették egybehangzó kritikával a ménesbirtokot. Először a jövedelmezőségvita kapcsán, majd ugyancsak a húszas években a tenyészirányt illetően, mikor is — részletesen szóltunk róla — a testtömeg és a küllem fetisizálása ellen emeltek szót. Mindkét esetben pozitív irányú változás követte a kritikát. A harmincas években a részleteiben és egészében kedvező képet az előbbiekhez hasonló, lényegi ellenvélemények nem törték meg. Viták csak a frissen beállított termesztési, tenyésztési kísérletekkel kapcsolatosan fordultak elő. Másként tekintett Mezőhegyesre a birtokot körülvevő községek lakossága. A virágzó ménesbirtokot zömében szűk határú, épp hogy vegetáló települések vették körül. Pitvaroson 693 gazdaság osztozott 2273 kh területen. A gazdaságok 79%-a esett az 5 hold alatti kategóriába. Ugyanakkor a törpebirtokok az összes földterületből mindössze 30%-kal részesedtek. Végegyházán is hasonló arányok alakultak ki. 2515 holdon 543 birtok működött, a gazdaságok 77%-a 5 holdnál kisebb volt.

2 Lehetne tovább sorolni a községeket. Az életképtelen törpebirtokok gazdái mellett nagy számú nincstelen mezőgazdasági munkás koncentrálódott a ménesbirtokot körülvevő településeken. Számukra nyílt kihívást, a gyűlölet kézzelfogható tárgyát jelentette Mezőhegyes. Amint alkalom adódott, kirobbantak az indulatok. 1918-ban, a forradalom hírére fenyegetően megmozdult a környező községek lakossága. A november 3-ra virradó éjjelen pitvarosi lakosok hazatért katonák vezetésével szabályszerű fegyveres támadást intéztek a ménesbirtok két majorja ellen. Mindkét portyáról gazdag zsákmánnyal tértek vissza. Néhány nap múlva megindult a rendcsinálás; a megtorló akcióknak halálos áldozata is volt.

3 Az állami birtok iránti gyűlölet tovább fokozódott. A Búza Barna-féle földreform kihirdetése után indult meg a következő, immár törvénnyel legalizált ostrom. Nagylakról 12 000 holdra szóló igényt jelentettek be, az ambrózfalviak márciusban már cselekedtek, azaz elfoglaltak néhány száz holdat. Ám a várva várt földosztás elmaradt.

4 Ezúttal nemcsak a 219