Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Mezőhegyes társadalma
Mezőhegyes társadalma A munkaerőre vonatkozó kérdések üzemi szempontú vizsgálata során akarva akaratlanul érintettünk társadalmi kérdéseket is, azonban a használt kategóriák — munkanapérték, alkalmazási forma stb. — eltakarják az üzemtani, közgazdasági fogalmak mögött lévő embert, az individuumot. Méltánytalanság lenne a nagy hírű ménesbirtok kiszolgáltatott helyzetű, sokszor megalázott szegődményeseivel szemben, ha kommentár nélkül elsiklanánk az emberi oldal mellett. Nem célunk a majorok életének teljes körű bemutatása. Egy ilyen vállalkozás külön tanulmányt igényelne, ami ráadásul nem is kelhetne versenyre a puszták népének életét avatott kézzel megrajzoló mesterek műveivel. Mezőhegyes esetében nincs is erre szükség, mert alig telt el két év azóta, hogy részletes, sokrétű, informatív leírás jelent meg Pusztainé Madár Ilona tollából a Békés megyei cselédekről. E gazdag néprajzi gyűjtésre alapozott mű kiemelten foglalkozik Mezőhegyessel, bemutatva a cselédélet színtereit és eseményeit az elszegődéstől a költözésig. Madár Ilona segítségével végigjárhatjuk a cselédélet állomásait a bölcsőtől a koporsóig, a hétköznapokat és az ünnepeket egyaránt megismerve. 1 A lenti rövid részben a helyi társadalom struktúrájáról, illetve a struktúrát kialakító erőkről kívánunk vázlatos képet adni. A következő kérdés pedig az, hogy a birtok társadalmát alkotó azonos helyzetű, azonos érdekű, azonos kultúrájú és hagyományú, s ezek alapján „mi"-tudattal bíró egyes csoportjai milyen szerveződési, védekezési lehetőségekkel rendelkeztek. A realitáshoz közelebb álló fogalmazással: vannak-e nyomai egyáltalán ilyen lehetőségeknek? A meghatározó adottságok közül a legfontosabb az, hogy Mezőhegyes egész területe a ménesbirtok tulajdonát képezte. E területen működött mint társintézmény a ménes és mint bérlő, a cukorgyár. Ezen intézménynek is része volt a község társadalmi arculatának alakításában, de súlyuknál, területük elhatárolt voltánál fogva másodlagos szerepet játszottak. S ami még fontosabb, a község társadalmával kapcsolatos kérdésekben a ménes és a cukorgyár érdekei nem tértek el a birtok érdekeitől. A méneskar jelenléte példaként is szolgált a birtokon is eszményinek tartott katonás fegyelem fenntartásához. Az eszmei község jogállás révén a ménesbirtok igazgatóságának kezébe került a közigazgatás is. Az összefonódott gazdasági és közigazgatási hatalom megtestesítői mozgatták a helyi erőszakapparátust, a helybeli csendőrörsöt és a községi rendőrséget is. 2 Az igazgatóság koncentrált hatalmának erőterében formálódott ki Mezőhegyes társadalma. A birtok vezetőinek elsődleges és legfontosabb célja az volt, hogy az üzem a lehető legtökéletesebben működjön, ennek megfelelően a társadalmi kérdéseket munkaerőkérdések formájában kezelték. Azaz: nem a teljes emberi életbe beépült, annak alárendelt munkáról, hanem a munka szervezete alá rendelt életről kell beszélnünk. 3 Egy dimenziós létformában élt a tisztviselők kivételével a birtok teljes népessége, a község lakosságának 90%-a. (1920-ban 7482,1930-ban 8359 lakosa volt Mezőhegyesnek) Igazán tipikusnak a közigazgatásilag külterületnek számító majorokat tarthatjuk. Az 1930-as népszámlálás szerint 6275 személy, az összlakosság 75,1%-a élt a kerületi majorokban. 4 213