Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Az üzem munkaerőbázisa
hogy a készpénzfizetés kevés volt, mert a terményjárandóság a napi élelmezésre elment és a készpénz épp hogy elég volt a ruházat és a világítás költségeire. 18 Üzemi szempontból jelentős, de szükséges tehertételként könyvelték el a béremelést. Ténylegesen 139 470 P-vel terheltetett meg a költségvetés kiadás rovata. A készpénzkiadás összesen 186 660 P-vel —1393 %— nőtt, ezzel szemben 1573 q búzával —7,5 %— csökkent a terményjárandóság. 19 1932-ig maradtak érvényben a fenti illetmények. Ekkor a minden lehetséges költségcsökkentést számbavevö minisztérium a szegődményesek megélhetéshez épp hogy elegendő bérekhez is hozzányúlt. Az 52248/1932. VIII. B. sz. rendelet az addig élvezett járandóságokat 7 %-kal leszállította. 20 Lényegében visszaállt az 1926-os állapot. 2 q búzával, 1,2 q árpával, 10 kg szalonnával és 10 kg sóval lett kevesebb a konvenció. 21 Ez a rendelet 56 év óta változatlan terményjárandóságot adott át a múltnak. Az igazgatóság visszatekintő helyzetértékelése szerint a cselédség megnyugvással fogadta a bércsökkentést. Annak ellenére, hogy a bércsökkentéssel párhuzamosan zajlott le a már említett létszámredukció. Maga az igazgatóság is elismerte, hogy „...a rosszabbul fizetett cselédség egyénenként jóval többet dolgozott". 22 A környékbeli birtokosok szorult helyzete és a munkanélküliség óvta meg a gazdaságot a cselédvándorlástól — írta hat évvel később a jószágigazgató. A gazdasági válság időszakának példátlan nyomora közepette a ménesbirtok által kínált rosszul fizetett, viszont nagy munkaintenzitást követelő állás is a létbiztonságot jelentette. Mihelyt azonban mutatkozni kezdtek a megélénkülés jelei, nagy ütemben csökkent a mezőhegyesi szegődtetés vonzereje. Ráadásul a ménesbirtok visszaélt a válság éveiben felgyülemlett félelemmel és szegődményeseinek kötődésével. 1938-ig sem a minisztérium, sem az igazgatóság nem kezdeményezte a bérek visszaállítását. 1938-ban a munkaerőgondokat nap mint nap érzékelő igazgatóság lépett egyet előre, s béremelési kérelemmel fordult a minisztérium felé: „A megváltozott viszonyokra tekintettel a fentiek szerint redukált és ezidöszerint érvényben lévő illetményekkel sem a mezőgazdálkodásnál, sem ipari üzemeknél, illetve műhelyeknél — amint azt az utóbbi évek szegődményes cselédek és iparosok szólítása alkalmával tapasztalni lehetett— jó munkaerőt megtartani, illetve az elaggott cselédek és iparosok létszámát megfelelővel pótolni nem lehetett." 23 A korabeli, belterjesebb viszonyokat sürgető üzemtani munkákra hivatkozott az igazgatóság: egyedi munkát, kiváltképp az állattenyésztésnél — takarmányozás, állatgyógykezelés— csak „megbízható és használható" emberekkel lehet végeztetni, s ilyeneket csak magasabb bérért lehet kapni. Más módon is megmutatkozott a cselédség elégedetlensége: „Ismeretlen okokból embereim munkakedve csökkent, az eddig híres munkafegyelem és lelkes odaadás [Kiemelés: EÁ] már nincs meg." — írta az egyik gazdatiszt. A helyzet példátlan elfajulását bemutatandó, még azt is hozzátette, hogy a korábban kitüntetésnek vett munkafelvigyázói állástól is ódzkodnak, mert nem bírnak megfelelő eredményt produkálni. 24 Az igazgatóság még egy nyomatékos érvvel megtámasztotta béremelési kérelmét: hivatkozott információira, miszerint várható az éves cselédek béreinek hatósági rendezése, s a környéken nagyban emelné a birtok presztízsét, ha a béremelés Mezőhegyesről indulna ki. A minisztérium jóváhagyta a gazdaság javaslatát, és 1938. október 1-től, illetve 1939. január 1-től apróbb módosításokkal visszaállt az 1927-es bértáblázat. Magasabb béremelést kaptak a felvigyázók —gazdák, öregbéresek, elöljáróbéresek—, abban a reményben, hogy az itt befektetett összeg megtérül a cselédek magasabb teljesítménye révén. Magasabb emelést kaptak a speciális munkát végző tehenesek is. Ez a bérrendezés évi 76 000 P — a kiadási költségvetés 2,79 %-a — plusz terhet jelentett. 25 Mind a ménesbirtok foglalkoztatási stratégiájához, mind a legendás munkaintenzitás gyökereihez közelebb jutunk, ha megvizsgáljuk az alkalmazott ösztönzőket. Fontos 203
