Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Pénzforgalmi mérleg – jövedelmezőség
aránya. Az állattenyésztés és földművelés egymástól egyre messzebb hajló vonalai az áralakulásra is utalnak, de elsődlegesen a belső értékesülés szerepének növekedését dokumentálják. Ahogy a húszas években növekedett az állatlétszám, úgy csökkent a piacra vihető termények mennyisége. Tovább bontva az állattenyésztési ágazatból származó bevételeket, az derül ki, hogy a legmagasabb készpénzjövedelem a sertéstenyésztésből származott. Az 1935/36-os évben az összes állattenyésztési bevétel 60,5%-a. Az ágazatból eredő készpénz 27,8%-át a szarvasmarha-tenyésztés állította elő. Messze elmaradva, 8%-os részesedéssel következett a juhtenyésztés, majd 3,7%-kal a számarányánál fogva kisebb jelentőségű lótenyésztés. 15 Tehát a birtok állattenyésztésének jövedelmezősége elsődlegesen a sertéstenyésztés volumenétől, színvonalától és piaci helyzetétől függött. A harmincas évek jövedelmezőségi viszonyait vizsgálva, a nagyüzemek állattartását illetően Tóth Tibor is a sertéstartást találta szignifikánsnak. 16 Ugyancsak a földművelésből származó bevétel rovására növekedett az ipari vertikum által produkált készpénzbevétel. Ez az ágazat rendkívül dinamikus növekedést mutat. A harmincas évek második felét reprezentáló metszetünk szerint ebben az időszakban már a mezőgazdasági ipar hozta a legnagyobb bevételt. Igen fontos pont ez: egy intenzív földművelést, fejlett állattenyésztést folytató üzem összes készpénzbevételének csaknem 40%-át két ipari üzem, a kendergyár és a szeszgyár állította elő. Az ipari termékek után befolyt összeg 3/4:1/4 arányban oszlott meg a kendergyár és a szeszgyár között. 17 A ménesbirtok mezőgazdasági iparának jelentősége az összehasonlítások fényében mutatkozik meg igazán. A Tóth Tibor által vizsgált 210, ezer holdon felüli gazdaság nyershozamából az ipari melléktevékenységből eredő nyershozam mindössze 2%-kal részesedett. 18 Itt kell keresnünk a ménesbirtok biztos jövedelmezőségének egyik kulcsát. A bérbe adott cukorgyár meglétének jelentőségét is tudjuk dokumentálni. 1923/24-ben a földművelés köréből származó bevételek 58,4%-át, 1935/36-ban 38,5%-át tette ki a cukorgyár által átutalt összeg, azaz a gazdaság az összes készpénzbevételének 38,5%, illetve 10,1%-át a cukorrépa-termelésnek köszönhette. 19 Három olyan esztendőnk van, amikor a készpénzjövedelmet és a vagyonszaporulatot egyaránt ismerjük. Ezekben az években pontosan meg tudjuk határozni a tiszta jövedelmet. (51. sz. táblázat) Összefoglaló adatunk is van: az 1936-ban kiadott olasz nyelvű ismertető szerint tíz év átlagában 1 395 568,68 P-ős tiszta jövedelmet ért el a gazdaság. 21 Eszerint adott időszak alatt a birtok 1 kh-jára 46,82 P, a szántóföldi terület 1 kh-jára 56,27 P tiszta jövedelem esett. Figyelemre méltó az 1927/28-as eredmény, az összterület egy holdjára jutó 66,15 P ismét felvillantja azt a lehetőséget, amelyet a gazdasági válság semmissé tett. Mennyit ért a mezőhegyesi tiszta jövedelem? Tóth Tibor idézett jövedelmezőség-vizsgálatai során a tiszta hozam szélső értékeit 22, illetve 60 P-ben határozta meg. 22 A leg51. táblázat A ménesbirtok tiszta jövedelme a bevételek és a tőkeállomány változásai alapján Év Tiszta jövedelem P Az összterület 1 kh-jára eső tiszta jövedelem P A szántó 1 kh-jára eső tiszta jövedelem P 1926/27 1927/28 1929/30 1 404 467 1 971 765 1 236 373 47,12 66,15 41,48 56,63 79,50 49,85 194
