Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes történeti fejlődése 1920-ig

mert az ekkor kialakult üzemi struktúra jelölte ki a ménesbirtok két világháború közötti gazdálkodásának kereteit. Hasonlóan lényeges változások következtek be a gazdaság közvetlen környezetében. A ménes 1881-ben kapta meg végleges beosztását. Csak a már említett négy törzs, a Noniusz, az arab-angol Gidrán és az angol félvér, a Furioso-North Star maradt Mezőhegyesen.

34 A hosszú ideig zárt ménes gazdaközönség felé fordulásának eredménye volt 1892-ben a Mezőhegyesi Tájfajta Lótenyésztési Egyesület megalakulása. Egy-egy tájfajta tenyészkörzet azzal a céllal alakult, hogy adott területen a gazdasági követelményeknek megfelelő, egységes típus alakuljon ki. Nyugat-Európában az érdekelt kisgazdák teremtették meg a tájfajta körzeteket. Mezőhegyesen D'Orsay Olivér ménesparancsnok kezdeményezésére jött létre. A mezőhegyesi tájfajta egyesület tagjai erős, munkabíró, kisigényű, edzett, a legnagyobb fáradalmak elviselésére képes lovat akartak. Ezeknek az igényeknek a „ménesbirtok-nóniusz" felelt meg legjobban. Az egyesület taglétszáma sikeres működése következtében gyorsan nőtt. 1913-ban hét vármegye tizenkét tenyészkörzetében 10 000 tájfajta kancát párosítottak.

35 Csanád, Arad, Torontál, Békés megyék, valamint Szeged és Makó környékének egyesületbe lépett kisbirtokosai kitűnő lóállományt alakítottak ki. Egy közigazgatási változás is történt a fentiekben vázlatosan bemutatott korszakban. Mezőhegyes 1872-ben mint eszmei község alakult meg.

36 Az eszmei község jogállás gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a ménesbirtok a községi közigazgatás jogait is megkapta. Az elöljáróság, a képviselőtestület tagjai a gazdaság tisztviselőiből, esetleg a gazdaság iránt feltétlen lojalitást tanúsító iparosok és szegődményesek közül kerültek ki. Mindenfajta gazdasági, társadalmi érdekvédelmi tevékenység csírájában való elfojtására alkalmas volt ez a kettős kötöttség. Az 1890-es évek közepétől az első világháború kitöréséig tartó két évtizedben zeniten állott Mezőhegyes csillaga. Magas jövedelmezőség mellett ezres nagyságrendben bocsátottak tenyészállatokat a köztenyészetek és a gazdálkodók rendelkezésére. A stabil pénzügyi állapot lehetővé tette a saját kísérleteket, a felbukkanó új termesztési, tenyésztési eljárások gyors átvételét, ezeken keresztül pedig a gazdálkodás színvonalának folyamatos emelését. A világháború kitörése sem okozott krízishelyzetet, a kiesett munkaerőt a gépleltár fejlesztésével pótolták. Az októberi forradalom után, majd a Tanácsköztársaság idején is tovább működött a gazdaság gépezete. A Búza Barna-féle földreform híre csak a környező szűk határú községeket mozgósította a ménesbirtok felosztására, a cselédség körében azonban hatástalan maradt. A gazdaság tisztviselői a nagy létszámú iparossággal karöltve útját állták a birtok ellen irányuló földosztó törekvéseknek. A belső feszültséget béremelésekkel és egy angol típusú, az üzem menetének zavartalanságát biztosító demokratikus új üzemterv kidolgozásával vezették le. Alapelvként mondta ki az új üzemterv, hogy a ménesbirtok szegődményesei érdekvédelmi szervezeteiken keresztül az üzem vezetésére jogot kapnak, és azt, hogy a ménesbirtok minden dolgozója részesül az előállított tiszta jövedelemből.

37 A társadalmi szempontból is egészséges üzemterv gyakorlatba való átültetését megakadályozta Mezőhegyes 1919. május 2-án bekövetkező román megszállása. 1920 januárjáig a termelés zavartalan fenntartását kívánták a megszállók, ám amikor kiderült, hogy Mezőhegyesből mégsem lesz Marie Rosun, megkezdődött a ménes és a gazdaság módszeres kifosztása: „Blasianu katonai parancsnok olyan precízen tervezte-szervezte meg, hogy leleményességét, módszerességét külön kátéba lehetne foglalni. A gazdaság összes gépi és állati vonóerején kívül igénybe vette a szállításhoz Csanád megye három járásának valamennyi fogatát. Február 28-tól még a tavaszi szántás-vetést is megtiltotta a gazdaságban, nehogy akár egy cső kukorica is Mezőhegyesen maradjon a leltározott 18