Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes állattenyésztése - Juhtenyésztés

A kedvezőtlen körülmények között a ménesbirtok a „tenyésztési tartalék" bevetésével próbálta tartani az átlagosnál valamivel magasabb eladási árait. Ennek tudható be, hogy a mezőhegyesi juhászat minőség szempontjából az 1920-as évek végén ért a csúcsra. A csúcsig vezető út 1881-ben indult. A mezőhegyesi állattenyésztési ágak közül utoljára hozták létre a juhászatot. A juhtenyésztés megkezdésével lezárult a takarmánytermelés és az állattartás közötti összhang megteremtésének folyamata. A juhászat volt az az állattenyésztési ág, amely értékesítette a gyönge minőségű takarmányokat. A juhállomány révén lehetővé vált a tarlólegelők, az őszi rétek mégegyszeri értékesítése is. A századforduló idején már jó hírnek örvendett a birtok francia —rambouillet— irányú fésűsmerinó juhászára. Ezt a fajtát nagy test, jól benőtt zárt bunda, magas nyírósúly és gyors fejlődés jellemezte. E tulajdonságok lehetővé tették a több irányú hasznosítást. A múlt század második felében vált közkedveltté Magyarországon a fajta. A viszonylag rövid múltra visszatekintő mezőhegyesi tenyészet a század elejétől fogva aktívan részt vett a francia irányú fésűsmerinó minőségjavításában. A román megszállás rövid időre megállította a tenyészet fejlődését. A 6711 darabból álló juhállomány 54%-át zsákmányolták el a megszállók. (46. sz. táblázat) Elsősorban a tenyészanyákat vitték el. Ennek ellenére gyorsan haladt a tenyészet rekonstrukciója. 1924-ben már 5500 fölötti juhállománnyal rendelkezett a gazdaság. A tenyésznyájat ért veszteség miatt a minőségi rekonstrukció elmaradt a számszerű pótlás ütemétől. Az 1924-es tenyészállatvásáron még nem a korábban megszokott, egyöntetű anyaggal jelent meg a ménesbirtok. A tenyészállat-kiállításon kapott bírálatra a gazdaság egyik inspektora válaszolt: hangsúlyozta, hogy a visszamaradt gyengébb minőségű tenyészanyagból különösebb áldozatok — vásárlás — nélkül ilyen rövid idő alatt nem lehetett teljesen egységes állományt formálni.

5 1928-tól tudjuk követni a tenyészetben bekövetkezett számszerű változásokat. 1928 és 1930 között volt legmagasabb a mezőhegyesi juhállomány létszáma. Három éven keresztül nagyobb állománnyal működött a juhászat, mint 1920 előtt. 1931-ben kezdődött a csökkenés. A válság éveiben 5000 fölötti létszámmal stabilizálódott az állomány. Ellentétben az országos tendenciával, az apadás nem állt meg a harmincas évek második felében sem. A juhállomány két lépcsős csökkenésének egyetlen oka volt: a juhászat nem hozta meg a kívánt tiszta jövedelmet.

6 A gazdasági válság éveiben elolvadt az az árkülönbözet, amelyet a kiváló minőséggel és az állami birtok státus kamatoztatásával szerzett meg a gazdaság. Mezőhegyesen csak 1938-ban kezdődött el az újabb felfelé ívelő szakasz. A negyvenes években állott vissza az 5000 darabot valamivel meghaladó létszám.

7 A számbeli visszaesés a növendékállományt érintette. A tenyészanyag változatlanul maradása biztosította a gyors felfuttatás lehetőségét. Az összlétszám változása mellett egy lényeges strukturális módosulást látunk. Nagy arányú csökkenés után 1936-ra megszűnt az ürühizlalás. A hizlalás jelentősége egészében véve is minimálisra zsugorodott. A rossz árviszonyok mellett szerepe volt ebben annak, hogy 1936-ban a népies tenyészetek feljavítására kedvezményes állami kosakció indult. S a ménesbirtok, hivatásának és érdekeinek megfelelően szívesebben adott el tenyészkosokat, mint hízott ürüket. A mezőhegyesi juhászat tenyészállománya egy törzsnyájba —pepiner nyáj— és négy osztálynyájba volt sorolva.

8 Az osztálynyájak eredetileg más-más jelleget képviseltek. Korszakunkra a különbség eltűnt, s az egész tenyészanyag egyneművé vált. Több ízben vásárolt a ménesbirtok külföldi tenyészkosokat vérfrissítéssel egybekapcsolt minőségjavítás végett. A húszas évek közepén a hundisburgi juhászatból német merinó kosokat hoztak be. A jó bundaszerkezetű, gyors fejlődésű német merinók a tenyészirány megváltoztatása nélkül észrevehetően javították a mezőhegyesi tenyészet testtömegét.

9 Állandó kapcsolatban állt a gazdaság a fajtajelleget kialakító rambouillet-i tenyészettel. Nagyobb arányú francia importra csak 1939-ben került sor. Ekkor hozták Mezőhegyesre az 50 173