Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Mezőhegyes állattenyésztése - Sertéstenyésztés
E kérdésben az üzem közvetlen gazdasági érdekei a közvetett tenyészpolitikai érdekek fölé kerekedtek. A gazdaság sertéstenyésztéséről elmondottakat a tenyésztésre vonatkozó konkrét adatok számbavételével tehetjük teljesebbé. A Mezőhegyes mangalicatenyésztését szolgáló 1200 tenyészkoca négy törzsbe volt beosztva. Öt kocát számítottak egy kanra. 19 Ez a korabeli legjobb aránynak felelt meg. A mangalica kocákat az uradalmak általános gyakorlata szerint két évben háromszor malacoztatták. Az ellésre és a malacnevelésre vonatkozó adatokat 44. sz. táblázatunk tartalmazza. A Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete — a szervezetnek a ménesbirtok is tagja volt — törzskönyvezési feltételként nem előhasú kocáknál 6-os fialási átlagot és legalább 7 kg-os alomsúlyt kívánt meg. A nyolchetes korban elválasztott malacoknak 8 kg-os súlyt kellett elérni. 21 A törzskönyvezésnél megállapított határ a jó szintet jelentette. A mezőhegyesi ellesi szám a jó átlagnak felelt meg. Az alomsúly már magasabb volt a jónak mondható szintnél, a malacok súlygyarapodása pedig kimondottan gyors ütemben haladt. A ménesbirtokon az átlagosnál két héttel később választották el a malacokat, ez a későbbi fejlődésre is pozitívan hatott. A mangalica egyedeket 5/4 éves korban, 90—110 kg-os átlagsúllyal vették tenyésztésbe. A teljesen kifejlődött kanok súlya elérte a 160—170 kg-os átlagot, a kocáké a 150 —160 kg-ot. 22 A már tízhetes korban mutatkozó súlytöbblet a fejlődéssel arányosan később is megmaradt. Schandl József sertéstenyésztési kézikönyvében a mangalica kocák átlagsúlyának szélső értékeit 120—150 kg-ban jelölte meg. 23 A tenyészkanokat 3—4 éves korban, a tenyészkocákat 4—5 éves korban selejtezték le. Emellett rendszeresen ismétlődő szelekciók révén szűrték ki a tenyésztésre valamilyen ok miatt alkalmatlan egyedeket. Küllemileg erős csontozat, szabályos orralakulat, hosszú magas és mély törzs, valamint szabályos gömbölyded testalkat jellemezte a mangalica mezőhegyesi típusát. A hússertéstenyésztés felfelé ívelő periódusában a large-white tenyészkocákat két csoportban tartották. A ménesbirtok gyakorlata szerint két különálló törzsnek kellett volna kialakulnia. A tenyészkocák évente kétszer fialtak. (44. sz. táblázat)Ismét a törzskönyvezési feltételekkel hasonlítjuk össze a mezőhegyesi eredményeket. A Hússertéstenyésztők Országos Egyesülete — ennek a tömörülésnek is tagja volt a ménesbirtok — 9—10-es ellesi átlagot, 1 kg-os malacsúlyt és nyolchetes korra 16 kg-os választási súlyt írt elő. 24 A mezőhegyesi tenyészet mind a fialási átlagot, mind a súlygyarapodást tekintve felülmúlta a jó minősítést jelentő szintet. Nagyobb pozitív előjelű különbség mutatkozik, mint a mangalicatenyésztésnél. A felsőiregi uradalomban 10,2-es ellesi átlag mellett 21 kg-os választási súlyt értek el. 25 A jó hírű tenyészettel való összevetés megerősíti a mezőhegyesi yorkshire-tenyészetről kialakult kedvező képet. A yorkshire kocákat 10, a kanokat 12 hónapos korban vették tenyésztésbe 210—220 kg-os, illetve 220—230 kg-os átlagsúllyal. A teljesen kifejlett tenyészkocák 260—270 kg-ot nyomtak. 26 Angliai tenyészetekben 250—300 kg-os átlagsúlyt értek el a kocák, a 44. táblázat A ménesbirtok ellesi és választási mutatói Fajta Ellesi átlag db Ellesi alomsúly kg Malac súly db/kg Választási súly kg Mangalica Large-white 5,8— 6,3 11,5—12,5 8,74 16—21 1,54 1,50—2,00 14—15 25—30 170
