Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes állattenyésztése - Lótenyésztés

sor, de a két törzsből leszármazott egyedeket a későbbiekben már csak „mezőhegyesi félvérként" emlegették a szakemberek. A Furioso-North Star utódok kitartó kocsilónak, elegáns hintóslónak és nagyobb súlyú lovas alá is megfelelő nyergesnek számítottak. Használati lónak éppúgy megfeleltek mint fényűzési lónak. A Furioso és North Star utódoktól várták a belterjes gazdálkodás igényeihez képest túl könnyű angol félvérek tömegesebbé s nyugodtabbá tételét. E törzsek legnagyobb jelentőségét az adta, hogy a nagy testtömeg élénk vérmérséklettel párosult — az élénk vérmérséklet természetesen nem a magasfélvérek nervozitásával egyenértékű —, s az erő, a gyorsaság, a kitartás, az edzettség és a szívósság szerencsés találkozása külföldön is keresetté tette a mezőhegyesi félvéreket. A negyedik mezőhegyesi törzs, a Gidrán az első világháborút követően elvesztette jelentőségét. Korszakunkra a keresztezések és korrekciók következtében eltűntek a törzsalapító arab mén vonásai. A törzs hibájául rótták fel az egyöntetűség hiányát, emellett számos egyednél mutatkozott olyan fokú akaratosság, ami gazdasági lónál már elfogadhatatlan. Volt ugyan olyan vélemény, amely használhatóságukat a Kis-Nóniuv szókéval egyenértékűnek mondta, valójában igazán jó teljesítményt csak nyereg alatt mutattak.

35 Használták a gidrán méneket félvérek javítására is. Hogy a törzs a háború után már nem játszott jelentős szerepet, azt bizonyítja a szűk tenyészkörzet. Gidránt csak Szeged alsótanyai részén és Kistelek környékén tenyésztettek.

36 A tágabb kitekintés után térjünk vissza a ménesbirtok állományához és a gazdaság tenyésztési gyakorlatához. A birtok tenyészanyagában 2—2 ménnel volt képviselve mind a három —N. 29.; N. 31.; N. 36. —jelentős Nóniusz vérvonal. 1923-ban a tenyészanyag román megszállást követő szűkülése után állították be a nénesbirtokon a negyedik, ún. horvátországi ág tenyészménjeit. Vonaltenyésztéssel sikerült kiküszöbölni a rokontenyésztést.

37 A fedeztetési év szeptember 1-én kezdődött és június 15-ig tartott. A húszas évek közepétől a kancák 70—75 %-át az őszi hónapokban fedeztették. így a július-szeptember hónapokban született csikók a szoptatási időszak felét a munkacsúcsok lefutása után tölthették anyjuk mellett. A kancák a vemhesség ideje alatt végig dolgoztak. A 8. hónapig a mindennapos munkákat végezték, ezt követően pedig az elles napjáig könynyebb terhelést kaptak. Elles után négy hétig pihentették a kancákat, majd a terhelés fokozatos emelésével tértek vissza az éppen soron lévő igásmunkákhoz. A csikók hathónapos korukig kísérték anyjukat. A ménesbirtokon a lehető legnagyobb gonddal nevelték a csikókat, ügyelve a megfelelő terhelésre, a higiéniára és az optimális takarmányozásra. A takarmányozás a 4. hét után kezdődött el. A fejlődési fázisnak megfelelően 1—2 kg jó minőségű zabot és 1—1,5 kg első osztályú sarjúlucernát kapott minden csikó. A zabot 5 gr szénsavas mésszel keverték.

38 A hathónapos korban elválasztott csikók 7—8 napos szoktatás után osztattak be a megfelelő korosztályú ménesbe. Mezőhegyesen nagy súlyt helyeztek arrra, hogy a fiatal korban legintenzívebben fejlődő szervezet olyan minőségi takarmányozási támogatást kapjon, ami biztosítja a természetes fejlődés maximális kihasználását. A leválasztott csikók egyéves korig nyári időszakban 3,5 kg 15 gr szénsavas mésszel kevert zabot és 2 kg lucernaszénát kaptak. Télen 1 kg-mal nőtt a lucerna mennyisége, a teljes takarmányadag pedig kiegészült 10 dkg szójababdarával és 1 kg cukorrépával.

39 A csikóménest minden takarmányból a legjobb minőség illette meg. Az ápolás sem maradt el a takarmányozás mögött. Jó ápolás fél zabolás — mondogatták a gazdatisztek. Májusban tartották a csikóménesek osztályozását. A szigorú osztályozáson saját tenyésztésre alkalmasnak minősített kancákat hároméves korban kezdték betanítani. Hathetes tanítás után a fiatal kancák átkerültek a gazdaság igásállományába. Egy évig könnyebb munkát végeztettek velük, hogy egy esetleges megerőltetés meg ne akassza a szervezet még tartó fejlődését. 165