Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes állattenyésztése - Lótenyésztés

se alaposan megváltoztatta volna a ménesbirtok gazdálkodását. A ménes helyben maradása mellett szóló érvek között első helyen szerepelt az, hogy a Dunántúlon nem lenne a ménesnek megfelelő takarmánybázisa. Azaz, a ménes nem létezhet ménesbirtok nélkül. A mezőhegyesi épületeket és egyéb felszereléseket sem lehetett volna egykönnyen pótolni. A maradás mellett szólt az is, hogy a Mezőhegyesen kitenyésztett törzsek változatlan fenntartásához szükség volt a megszokott környezetre, „a mezőhegyesi televényre". Az állapotok bizonyos fokú normalizálódása után az áttelepítés gondolata lekerült a napirendről. Első lépésként visszaszállították Mezőhegyesre a sütvényi birtokra menekített 136 Nóniusz, Gidrán és angol félvér kancát.

20 Az ország legkülönbözőbb helyein fekvő méntelepekről hozattak vissza fedezőméneket. Emellett a ménes megbízottai országszerte kutattak a mezőhegyesi törzsek törzskönyvezett, tenyésztésre alkalmas kancái után. A tenyésztőmunka újrainulásakor 60—70 Nóniusz-kanca, 35 Furioso- és North Starkanca képezte a tenyésztörzsek állományát.

21 Kétségbeejtőnek látszott a Gidrán-törzs helyzete. E törzsből a teljes Mezőhegyesen található állományt — 186 db — elhajtották a románok. A megszállás előtt elmenekített 25 Gidran-lóval indult újra a tenyésztés. Ez a fajta korábban sem volt olyan elterjedt, mint a másik három, így a vásárlás sem hozott kellő eredményt. A megmaradt Gidrán-anyag nem volt éppen jó minőségű. így e törzzsel kapcsolatban nem az újabb elszaporítás, hanem a megmentés volt a feladat.

22 A szigorú minőségi szelektálás miatt lassan szaporodott a ménes állománya. 1935-ben, az alapítás 150. évfordulóján még mindig csak 900-as létszámmal működött a mezőhegyesi ménes, vagyis az 1918-as állomány 2/3-a volt meg. Minőségi szempontból viszont sikerült elérni a korábbi szintet — állapította meg az évfordulón Dévényi János ménesparancsnok.

23 A ménesbirtok és a ménes lóállományának együttes létszáma soha többé nem érte el a háború előttit, sőt a megszállás előttit sem (43. sz. táblázat). A háború utáni legmagasabb állomány sem volt több mint az 191 l-es létszám 58,7 %-a. A két mezőhegyesi intézmény összesített lóállománya 1935-ben a megszállás előttinek 68,3 %-át tette ki. Az összlétszám alakulását nem befolyásolta a gazdasági válság. A ménesbirtokon mutatkozik csökkenés, ezt azonban ellensúlyozta az, hogy a ménesben még nem ért véget a számszerű rekonstrukció. Más is bizonyítja, hogy Mezőhegyes lótenyésztését a válság nem érintette közvetlenül: a tenyészmének száma nem változott, a tenyészkancák száma és aránya némi emelkedést is mutat; a legdöntőbb az, hogy a csikóállomány arányában sem következett be jelentős visszaesés. Mezőhegyesen kizárólag melegvérű lovakat tenyésztettek. A Földművelésügyi Minisztérium a mezőhegyesi Nóniusz lehető legnagyobb elterjesztésével kívánta megakadályozni a hidegvérű lovak térnyerését. A fajtakérdés alakulásában fontos szerepet játszottak a katonai szempontok. A hadsereg minden esetben a hidegvérű ló ellen foglalt állást. Az általunk vizsgált korszak legelején, 1921 decemberében országos lótenyésztési értekezletet tartottak a fajtakérdésről. A hadsereg képviselője felszólalt a hidegvérű ló további terjedése ellen. A Földművelésügyi Minisztérium magáévá tette a katonai véleményt, és ígéretet tett a hidegvérű ló Dunán inneni elterjedésének megakadályozására. Ezen az értekezleten a Nóniuszt és a Furióson alapuló félvért jelölték meg a mezőgazdaság igaerőellátására alkalmas fajtaként.

25 A mezőgazdasági igazgatási szervek megfelelő eszközökkel rendelkeztek ahhoz, hogy érvényt szerezzenek a kijelölt iránynak. A vizsgált időszakban a kancák 6-12,1 %-a volt a saját apaállattal rendelkezők birtokában.

26 Tehát az állam az apaállat-ellátáson keresztül előtérbe tolhatta a megfelelőnek ítélt fajtákat. A Nóniusz terjedése kétségtelenül minőségi előrelépést jelentett. Ám a Nóniuszt nem a hidegvérű ellenében, hanem azzal párhuzamosan kellett volna terjeszteni. Bizonyos üzemi és talajadottságok között a hidegvérű ló felelt meg legjobban az intenzív gazdálko162