Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Mezőhegyes állattenyésztése - Lótenyésztés
A román megszállás előtt 687 db-ból állt a gazdaság lóállománya. A teljesnek mondható állomány 59%-a veszett el, mindössze 281 ló maradt a ménesbirtokon. 5 Még rosszabb volt a helyzet az igásállományt tekintve, a teljes állománynak 31%-a maradt meg. Sem ló, sem ökör nem állott megfelelő mennyiségben rendelkezésre. A leggyorsabban megoldandó feladat — hogy a már amúgy is megkésett tavaszi munkák megindulhassanak — az igáserő pótlása lett. 1920-ban, fedeztetési szünetben a gazdaság 57 mént kapott kölcsön a mén telepektől. Ezeket kocsi elé fogva futólónak használták. A kölcsönkapott méneken kívül minden igára alkalmas ló kikerült a kerületekbe. 6 A lehetőségekhez képest vásárolt is a ménesbirtok. Az 1921/22-es gazdasági évben 40 kancát, a következő gazdasági évben 20-at. 7 1922 közepén 126 herélt igás, 133 igáskanca munkájával lehetett számolni. 8 Azonban a heréltek nagyobbik része a ménestől átvett öreg és vak állatok közül került ki. A kancáknak pedig alig fele volt alkalmas tenyésztésre. Ebben a kritikus helyzetben sem szorultak háttérbe a tenyésztői szempontok. A birtok vezetése úgy döntött, hogy a költségvetési keret terhére csak a mezőnegyesi tájfajtát tenyésztő kisbirtokosoktól vesznek kancákat. Kizárólag törzskönyvezett, tenyésztési szempontból kifogástalan egyedeket. 9 Jelentős segítséget kapott Mezőhegyes a gödöllői koronauradalomtól is; az 1923/24-es g. évben 70 csikót adott át a társintézmény. 10 Gödöllőn az ottani könnyebb talajokhoz alkalmazkodva a „kis-Nóniuszt" tenyésztették. A vásárlásokkal és szaporulattal kiegészült állomány 1924-re ismét megközelítette a 600 darabot. 11 Az évtized közepén már nem a számszerű adatok, hanem az állomány összetétele árulkodott arról, hogy még mindig tart az átmeneti állapot. Az 1926-os leírás szerint a teljes felnőtt állományban csak 146 tenyésztésre alkalmas anyakanca akadt. 12 A birtok lótenyészetének létszáma és összetétele 1928-ra érte el a háború előttit. A gazdasági válságot megelőzően 735 db-ból állt a gazdasági lótenyészet. 1929 után e téren csökkenést látunk, az összlétszám 608-ra esett vissza. 13 A dekonjunktúrát jellemző általános gyakorlatnak megfelelően a csikólétszám apadt. Emellett csökkent a herélt igások száma is. A gazdaság csak a tiszti szolgálatra és a munkák végzésére feltétlenül szükséges létszámot tartotta meg. 1928-hoz képest 1932-re a heréltek száma 30%-kal, a csikók száma pedig 24%-kal csökkent. 14 Ugyanakkor az anyakancák létszáma gyakorlatilag nem változott: a szóban forgó években 244 és 262 között ingadozott a munkát végző tenyészkancák száma. 15 A tenyésztői szempontból deffenzívnek számító periódusok tipikus jellemzőit regisztrálhatjuk. A válság enyhülése után ismét emelkedett valamelyest a csikóménesek létszáma, s a teljes állomány száma újra közelebb került a 700 db-hoz. 1920-ban a ménes is történetének legsúlyosabb válságát élte meg. Közvetlenül a megszállást megelőzően 1407 lovat számlált a mezőhegyesi ménes. A román csapatok kivonulásukat megelőzően 1149 lovat, a teljes állomány 82%-át vitték el. 16 A számszerű veszteséget súlyosbította az, hogy a megszállók kiválogatták a tenyészanyag színe-javát. A Mezőhegyesen maradt 258 lóból álló töredék-ménesben 3 mén, 1 próbamén és 105 tizenhat éven felüli kanca volt. 17 Felrémlett annak a veszélye, hogy a Mezőhegyesen három emberöltőnyi idő alatt odaadó munkával gondozott és nemesített törzsek egy részét nem tudják helyreállítani. A megszállás sokkja nem múlt el nyomtalanul. 1920-ban és 1921-ben több felelős beosztású lótenyésztési szakember fogott tollat, hogy óva intse a Földművelésügyi Minisztériumot a megmaradt tenyészanyag visszatelepítésétől. Először Döhrmann Henrik, volt ménesparancsnok fejtette ki azon véleményét, hogy a Dunántúlra menekített tenyészmének és tenyészkancák nem mehetnek vissza Mezőhegyesre, mert ott, a határszélen nem biztosítható a ménes nyugodt fejlődése. 18 Egy év múlva Jeszenszky Károly fogalmazta meg ugyanezt a gondolatot: „Addig azonban, míg a románok Mezőhegyes központjától hét kilométerre állanak, felelősségem tudatában a Nonius-, Furioso-, North Star- és Gidran anyag ezen egy-két példányát a visszaszállítással még csak a veszély árnyékának sem merem kitenni." 1 g A ménes esetleges áttelepíté161
