Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes állattenyésztése - Szarvasmarha-tenyésztés

dűljön le a 3—4 éves fejlődési idő. Mindezen feladatok mellett eltörpültek a gondok; például az, hogy a beltenyésztés folytán öröklődő hibák mutatkoztak, s csökkent a fajta ellenálló- és szaporodóképessége. Számos, a tenyésztés szempontjából utolsó órát emlegető sürgetés után 1924-ben Wellmann Oszkár tett konkrét javaslatot a magyar marha megmentésére. Mezőhegyesen, az OMGE vándorgyűlésen javasolta, hogy „ . .. a magyar marha tenyésztőinek külön szervezetbe kell tömörülniök a céltudatos tenyészkiválasztás és törzskönyvelés végrehajtására".

20 „A magyar marha ősi fészkében" megfogalmazott gondolatokat a vándorgyűlés résztvevői egyöntetű helyesléssel fogadták. Ám a megvalósulásra még várni kellett, a Magyar Marhatenyésztők Országos Egyesülete csak 1931-ben alakult meg, s ekkor kezdődött el a törzskönyvezés is.

2 l A közvetlen állami támogatást a magyar fajta tenyészkerületeit visszaállító 58 287/19*34. FM sz. rendelet hozta meg.

22 Milyen konkrét lépések történtek ezalatt Mezőhegyesen? Az 1920-ban megcsappant állományt fiatal üszőkkel és törzstenyészeten kívüli tehenekkel töltötték fel. A létszám mielőbbi gyarapítása végett egész évben folyt az elletés. Azonban a megmaradt tehenek között sok öreg és meddő egyed volt, és ezek magyar bika után már nem fogtak borjút. Batta Sándor teljesen távoli vérrel való keresztezéssel próbálkozott. 1921-ben vásároltatott egy montafóni-borzderes bikát, s ezzel párosította a meddő magyar teheneket. Először csak az igásállomány gyors pótlását kívánta segíteni, azután az eredmények láttán célként jelölte meg egy gyorsan fejlődő, fokozott tejelőképességű keresztezett állomány kitenyésztését. A keresztezés tehát sikerrel járt, a korábban meddő tehenek 80%-a montafóni vér hatására fogamzott. Emellett az addig soha nem fejt tehenek napi 8 l-es fejési átlagot produkáltak. Batta Sándor tovább akarta vinni az új tenyésztési vonalat: „Végcélul egy mostoha, ridegtartási viszonyok mellett is helyét megálló, úgy igázásra alkalmas, mint tejelés tekintetében megfelelő tájfajta létesítését tűztük ki.. ,"

23 Batta minisztériumi osztályvezetővé — gazdasági főigazgatóvá — történt kinevezése után miniszteri rendeletet adatott ki a keresztezés tájfajtává történő vérszilárdításáról. Terveit azonban keresztül húzta a tompapusztai Purgly Emil földművelésügyi miniszterré való kinevezése. A ménesbirtokot jól ismerő Purgly kezdettől ellenszenvvel figyelte a montafóni—magyar keresztezést. A magyar fajta fejformáját őrző, de egyébként montafóni jegyeket viselő utódokat korcsoknak minősítette. Kinevezése után elrendelte az egy évtized alatt szépen megszaporodó állomány Gödöllőre és Kelebiára való elszállítását. Cserébe gödöllői tinókat kapott a némesbirtok.

24 A montafóni-magyar állomány pályafutásának alakulását 35. sz. táblázatunk adatszerűen is dokumentálja. Végeredményben a korszak első, magyar szürke marhával végzett kísérlete kudarccal végződött. Annyi azonban bizonyos, hogy a keresztezésből származó egyedek igában jól megállották helyüket. Megerősíti ezt Gaál László is: „Különösképpen hangsúlyozni kell itt azt a letagadhatatlan tényt, hogy a borzderesek a magyar szilaj (szürke) marhákkal kitűnő korcsokat adtak, és ezek különösen mint igásökrök váltak be igen előnyösen."

2s Az alföldi magyar fajta megmaradásának szempontjából sokkal jelentősebbek voltak a fajtán belül lebonyolított tenyésztési kísérletek. Országosan is, de Mezőhegyesen különösképpen veszélyeztette az állomány fejlődését a beltenyésztés és az ezzel járó szaporodóképesség-romlás. A tenyészállat-kibocsátás következtében a háború utánra előállott az a helyzet, hogy a ménesbirtok állománya rokonságba került csaknem mindegyik színvonalasabb hazai tenyészettel. 1924-ben hosszas keresés után a Sennyey-uradalomból vásároltak egy tenyészállatvásáron első díjat nyert magyar bikát. A Sennyeygulyából vásárolt állat mind a csontozat erősségét, mind a testtömeget tekintve elmaradt a mezőhegyesi tenyészbikák mögött. Nem rokon tenyészetekben azonban jobb nem 145