Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes állattenyésztése - Szarvasmarha-tenyésztés

Sokkal lassabban haladt a tenyészanyag helyreállítása. 1924-re a magyar gulya tehénlétszáma 118 db-ra emelkedett, megvolt tehát a korábbi tenyészgulya 78 %-a. Azonban minőség, egyöntetűség szempontjából még igen messze volt a háború előtti szint.

10 Még nehezebben ment a szimentáli tenyészet rekonstrukciója. 1924-re a régi állomány felét érte el a létszám. A minőséget tekintve a kívülálló OMGE titkár, Konkoly Thege Sándor a pozitív oldalra tette a hangsúlyt: „A szimentáli tenyészeteken meglátszik ugyan, hogy a román kártétel mielőbbi pótlása érdekében évek óta nem selejtezhettek, de így is elsőrendű szimentáli anyaggal rendelkezik a ménesbirtok, amilyenhez fogható mennyiségben és minőségben talán sehol sem található."

11 1926-ban a tehén- és üsző eladás még mindig szünetelt.

12 A női ivarú tenyészállatok eladása csak 1930-ban öltött nagyobb arányt.

13 Átvéve az igazgatóság értékelését, megállapíthatjuk, hogy a ménesbirtok szarvasmarha-állománya 1930-ra érte el azt a fokot, amelyet adott keretek között optimálisnak tekintettek. Az összlétszám már 1928ban elérte a háború előttit, de megváltozott az állomány összetétele. Milyen változásokat regisztrálhatunk? A számbeli növekedés 1930-ig tartott. 1931-ben és 1932-ben, két lépcsőben, az összlétszám mintegy 1000 db-bal csökkent. 1932-ben érte el a gazdasági válság teljes erejével az állattenyésztést; a csökkenés oka nem lehet más. 1931-ről 1932-re fordulva Mezőhegyes tenyészállat-eladása éppen 50 %-kal csökkent, egyidejűleg az árak az előző évinek 70 %-ára estek. Ilyen körülmények között a birtok kénytelen volt a tenyészállat-nevelés kereteit szűkíteni.

14 A dekonjunktúrát tükrözi, hogy 1932 után a tehénlétszám is apadni kezdett. Az 1934/35-ös gazdasági év értékelésekor még mindig azt jegyezte be az igazgatóság, hogy „...tenyészállatból csak kis töredék nyert az előirányzottnál alacsonyabb áron elhelyezést. Tenyészállatot sem magánosok, sem közületek nem kerestek".

15 Az elhúzódó válság nyomán 1935-re tovább csökkent a tehénállomány, ugyanúgy a növendékállomány is. A tendencia nem változott a megélénkülést hozó utolsó két békeévben sem. Mezőhegyesen 1939 után sem állt vissza a harmincas évek első felének magas állatlétszáma, hanem megállapodott 4500 db-nál.

16 Az állomány összetételét vizsgálva elsősorban a tehén-, üsző- és bikalétszámra támaszkodhatunk, mert a többi kategória nemcsak a belső fejlődési tényezők hatását mutatja. Az állomány belső összetételét nagymértékben megváltoztatta a montafóni—magyar keresztezésű tenyészet 1933-ban történt száműzése. Helyette Gödöllőről tinókat kapott a ménesbirtok. Ez magyarázza a tinólétszámban 1933—1934-ben látható csúcsot, valamint a következő két év ökörszámának emelkedését. Jóval egyszerűbb feladat a fajta szerinti összetétel vizsgálata. Gyakorlatilag csak szimentáli fajtát és magyar szürke marhát tenyésztett a gazdaság. (35. sz. táblázat) Táblázatunk „borzderes" és „egyéb" kategóriája a montafóni— magyar keresztezés egyedeit takarja. A keresztezés indulásáról és megszűnéséről a későbbiekben részletesen szólunk. A két uralkodó fajta aránya stabilnak mondható. 1928 és 1938 között a szimentáli állomány részesedése 54,5 és 64,5% között, a magyar szürke állományé 34,5 és 38,3 % között váltakozott. 1930-ig tartott mindkét fajta számbeli növekedése. 1931-től indult meg az összállomány számának csökkenése, a dekonjunktúrára érzékenyebb szimentáli tenyészetben gyorsabb ütemben. Az igaerő-szükséglet állandósága stabilizálta a magyar fajta létszámát. E fajta számának zuhanására csak az utolsó évben, 1938-ban került sor. A szimentálinál is ez a mélypont, azonban lényeges különbség mutatkozik a későbbiekben: a szimentáli állomány létszáma 1939-től ismét elérte a bázisadatnak vett 1928-as értéket, míg a magyar fajta létszáma 1500 db körül stabilizálódott.

18 A harmadik „fajta" gyors felfutása 1933-ig tartott, ekkor a keresztezett állomány összállományból való részesedése megközelítette a 10%-ot Viszont mint tenyészet a következő években már megszűnt, csak az ökrök és tinók maradtak Mezőhegyesen. 143