Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes állattenyésztése

Mezőhegyes állattenyésztése Mezőhegyes szép hírét, nevét a növénytermesztési ágazat sikerei ellenére is állattenyésztésének köszönhette. A vizsgált kor szaksajtója még azokban az években is többet foglalkozott a ménesbirtok állattenyésztésének kérdéseivel, amelyekben gyakorlatilag szünetelt az apaállat-eladás. A történeti előzmények ismeretében ez természetes is, hiszen az intézmény tevékenysége közel száz éven keresztül a lótenyésztésre korlátozódott. Az állami mezőgazdaság-politika alakulásának következtében a modern tőkés nagyüzem megteremtése után is az állattenyésztésen maradt a hangsúly. Csak a megoldandó feladatok köre bővült ki. Az 1894. évi XII. te. és az 1908. évi XL. te. adta meg a hazai tenyésztés kereteit. Az említett törvényekben megfogalmazott célok megvalósulásához nagyarányú apaállat-tenyésztéssel járult hozzá a mezőhegyesi ménesbirtok. 1906-tól kezdődően konjunkturális évek köszöntöttek a magyar állattenyésztésre. Az állatlétszám felfutásával párhuzamosan nőtt a tenyészállatok iránti kereslet. Ezekben az években adta el Mezőhegyes a legtöbb tenyészállatot. 1911-ben, a konjunktúra csúcsán 384 bikát 83 üszőt és tehenet, 41 mént, 2142 kant, 2116 kocát, 400 anyajuhot és 23 kost vettek meg a köz- és magántenyészetek.

1 A háború előtt eladott tenyészállatok hosszú időre megalapozták a ménesbirtok tekintélyét. A köztenyészetekbe kerülő apaállatok egy-egy település tenyésztésének adtak határozott irányt. A magángazdaságokba kerülő mének, bikák pedig nemegyszer névadói lettek méneseknek, gulyáknak. 1920 után a háború éveiben leromlott állatállomány feljavítására még nagyobb szükség lett volna kifogástalan átörökítő képességű tenyészállatokra. Azonban Mezőhegyes a háború utáni minőségi rekonstrukcióban nem tudott részt venni, mert saját állományának pótlásával volt elfoglalva. A későbbiekben részletezendő mennyiségi veszteségnél is súlyosabbnak látszott a minőségi károsodás. A megszállók a gazdaság tenyészállományának legjavát hajtották el. Egyes, ménesbirtokon tenyésztett törzsek helyreállításához igénybe kellett venni a korábban eladott mezőhegyesi tenyészállatokat. A sertés- és juhállomány rekonstrukciója viszonylag hamar, a húszas évek közepére lezajlott. Sokkal nehezebben haladt a szarvasmarha- és lóállomány kiegészítése. Az évtized végén — amikor ismét nagyobb lendületet vehetett volna az értékesítés — bekövetkezett a gazdasági válság, s minimálisra zsugorodott a tenyészállatok iránti érdeklődés. Ha a válság nem töri ketté a rekonstrukció egyenes vonalú folyamatát, akkor sem lehetett volna a régi állapotokat változtatás nélkül visszaállítani. Az erdélyi és bácskai vásárlókörzetek elvesztése miatt mindenképpen csökkent volna a tenyészállatok iránti kereslet. A kétszeres szorítás hatására a ménesbirtok kénytelen volt állattenyésztési politikáját módosítani. Megszűnt a tenyészállat-előállítás háború előtti időszakot jellemző mindenekfelettisége. Helyét jövedelmezőséget javító üzemi szempontok vették át. Azaz, előtérbe kerültek más értékesítési formák: növekedett a hizlalás aránya, fokozódott a tejtermelés. Utóbbi párosult a tej feldolgozásának helyi megindulásával. Válságszituációba kerülve a ménesbirtok vezetősége mozgósította mindazon állattenyésztési 139